Sziasztok, üdv ismét itt!

Nem is olyan régen megírtam, publikáltam a 67. fejezetet ami egyben a történet "második évadának" a lezárását is jelentette. Már azt a 30. fejezet utáni, ehhez hasonló részben is olvashattátok, én nem szeretem az "évad" megnevezést használni. Bár ez egyéni szociális probléma, a lényeget értitek. Vannak kisebb és nagyobb forduló pontjai a történetnek, általában ezeknél szoktam meghúzni ezt a határ vonalat, így én is jobban átlátom az egész cselekményt.

Nos tehát, mi is történt eddig?

A 31. fejezettől kezdve egészen a 67. fejezetig futott ez a nagyobb darabkája a történetnek, ami egyrészt hosszabbra sikeredett, mint az első, másrészt ezáltal több dolgok is történt. Most itt gondolok akár a cselekmény száll szerteágazására és kibontakozására, vagy akár a karakterek személyiség fejlődésére. Mindezekről lesz szó ebben a részben, ha érdekel olvass tovább! :)

Tinwerín

Ki mással is kezdhetném a sort, ha nem történetünk főhősnőjével, Tinwerínnel? Ez az időszak, amit az előbb említett fejezetek felölelnek gyökeres változást hozott az életében. Ezáltal ő maga is gyökerestől megváltozott. A külső tulajdonságain kívül, legbelül a lelkében is komoly változások mentek végbe, amiket ugyebár ti is olvashattatok. Erős női karakter mind testileg, mind lelkileg.

Szerintem a külsejét már senkinek nem kell bemutatnom, de a formalitás kedvéért megteszem. Halandó és tünde szemnek is egyaránt földön túli szépségűnek hat, hófehér haja, hibátlan arca és szürke szeme igazi zord szépségé tette Iluvatar gyermekei számára. Úgy tartják lovaglásban s kard forgatásban párja nincs szerte Ardán, hacsak nem maga Tulkas és Orome az. Karja és lábai izmosak, mégis kecsesek. Ám karcsú kezei hidegek, ahogy lénye is.

A 31. fejezet után tanúi lehettünk a vívódásának önmagával, ( ebből valamennyit még akkor is érzékelhettünk, amikor úgy a 63. fejezet környékén találkozik Legolasal). Ebből egy egészen új, rideg jellem alakult aki viszonylag türelmes, de ha egyszer elveszíti, akkor Eru óvja azt aki a közelében van ( khm... Szarumán...khm ) Haragja hirtelen és félelmetes, de csak arra zúdítja, ki vétett. Nem tűri a hazug szavakat, önérzete megnőtt s megköveteli a személye iránti tiszteletet. Nem hajt fejet senki fia vagy lánya előtt, - legyen az akár Rohan, akár a Bakacsinerdő királya- aki nem méltó rá. De van egy másik, gondoskodó oldala is, amit Helya és Elya, a két nevelt lánya ébresztett fel benne. Megtapasztalta, milyen is anyának lenni. Ő igyekezett ellátni az ezzel járó feladatokat a legjobb tudása szerint, ám utazásai sokszor messzi tájakra szólították. Mindettől függetlenül nagyon szereti a lányait, tűzbe menne értük. Az évek során azon volt, hogy eleget tegyen kötelezettségének, mint Arda Őrzője. Ez igen nagy terhet rót rá, amivel meg kellett tanulnia megbirkózni. Végtelenül tiszteli a szüleit, és azon volt, hogy elvárásaiknak megfeleljen, egészen addig a pontig, amíg bele nem akarták lökni egy előre elrendezett házasságba. Nemet mondott. Akkor, először nemet mondott, mert megelégelte s eltépte azokat a láncokat, miket szülei fűztek rá.

Az évek során nevét és alakját egyszerre félik és tisztelik, tetteit és szépségét pedig dalokba, regékbe szövik. Nem titkolom, de célom az volt a különféle praktikákkal, hogy egyrészt egy új karakterként gondoljatok rá, másrészt, hogy ez a karakter inkább negatív legyen.  ( kaptam is egy levelet Linsabeth- től
ezzel kapcsolatban még régen, amiben ő már ügyesen és előre látóan rátapintott erre a szándékomra. Nos ehhez igazából no comment, az idő folyásával egyre jobban kiismertek ^^)

Sok apró változás volt, ami végbement. Ilyen például, hogy szinte mindig a "Tinwerín", "Elen Alcarian" megnevezéseket használom, vagy hogy a "lány" jelző helyett már "nőt" írok. Ezek is mind- mind a karakter fejlődését hivatottak érzékeltetni. Elmondása szerint sikerült bezárnia múltja ajtaját, hogy aztán mit hozz a jövő kapuja? Az már egy másik mese...

Legolas

Íme a kedvenc, szőke tünde hercegünk, aki megélt pár dolgot a fejezetek folyása során. Az ő karaktere is fejlődött, ha még nem is annyira látványosan, mint Tinweríné, de fejlődött. Igyekeztem olyanná alakítani, ahogy már a Gyűrűk Urában is láthatjuk. Kétségbeesetten kergetett egy álomképet egy lányról, ki lehet nem is létezik. Szembe kellett néznie e álom béli, szerelmes lánynak a (feltételezett) gyilkosával, kiről csak újabb kérdések merültek fel benne. Ő is átesett egy házassági ajánlaton, és csak álmainak és kitartásának köszönheti, hogy képes volt nemet mondani. Az évek sok mindenre megtanították, alább hagyott a forró fejűsége, megfontoltabb lett, kitartóbb és elszántabb. Ő viszonylag keveset szerepelt a fejezetekben, sokan igen hiányoltátok. De végül is, ez a történet Tinwerínről szól, így szerintem érthető, hogy az ő karakterszálát akartam jobban kibontakoztatni. Mivel itt vannak a nyakunkon a Nagy Esztendők, valószínűleg többet fogjuk látni kedvenc Szöszinket ;)

Argalad

A plátóian, reménytelenül szerető férfi, ki saját boldogságát adta azért, hogy szerelme boldog legyen. Ő maga is elmondta, hogy a kezdetektől fogva szerette Tinwerínt, és szereti még most is. Minden hibájával és erényével együtt elfogadta őt. Mindvégig mellette állt és támogatta, féltette és ahogy tudta óvta. Bármit meg tett volna azért, hogy a felesége legyen az áhított nő, de rá kellett döbbennie, hogy ez sosem valósulhat meg.

Helya és Elya

A testvérpár, kik a balszerencse következtében elveszítették szüleiket, s a szerencse következtében Tinwerín szárnyai alá kerültek. Édes kislányok, akik kimondhatatlanul ragaszkodnak nevelőanyjukhoz. Nekik egyszerre jutott hangsúlyos és kevésbé hangsúlyos szerep mostanság, de az elkövetkezendőkbe jobban is megismerhetitek őket :)

Gaeriel és Haldír

Gaeriel az a teler lány, akit Tinwerín anno elvezetett Lórienig, és akivel együtt menekültek meg a Koboldoktól. Ezért világ életében hálás a valának, no meg azért is, mert hála Tinwerín közben járásának Haldírral egy párt alkotnak. Ő is pontosan érzi, hogy valami rejtély van Tinwerín körül, de egyenlőre fogalma sincs róla, hogy mi.

Haldír, a barát aki még talán emlékszik arra, hogy milyen is volt Mírielt tanítani a vívás fortélyaira. Egy titok nyomja már régóta a szívét, melyről senkinek nem beszélhet. Nem hagyhatja el az erdőt, hiszen ki lenne szolgáltatva az ellenségnek. Aztán hogy ez a titok, meddig is marad titok, az már a jövő zenéje....

Deil

Az ő karaktere igazán mellék karakternek számít a történetben, de a szála így is kidolgozásra került. Nagyjából nem is tudok róla többet írni mint azt, hogy vanya származású tünde nő, ki nagybátyja jóvoltából a Bakacsin erdőben teljesít szolgálatot. Igen jó barátja Legolasnak, és barátságuk nem több baráti szeretetnél, még a házassági ajánlat ellenére is. Szemtanúja volt Ithilel és Barannal együtt Legolas vívódásának és annak, hogy egy álmot kerget szüntelen. Ezenkívül Galwor és közte is kezd kialakulni valami, amire igazán a naplók béli részek világítottak rá. Ez is részletezésre fog kerülni az elkövetkezendőkben.

Nos, meglehetősen eseménydúsak voltak a fejezetek, legalábbis igyekeztem úgy megírni őket. Egy örökké valóságig tartana, mire felsorolnám, miken is ment keresztül Tinwerín, mi is történt Hollóbércen vagy éppen Umbarban. De miért is sorolnám fel? Hiszen úgy is bizonyára tudjátok :)

Még ennek a kis összefoglalónak a részeként majd " A szivárvány túloldalán- Minden ami én vagyok" c. könyvembe is találhattok érdekességet ;)

Ennyit is szerettem volna mondani, most búcsúzom. Komenteljetek bőszen, hiszen ha valamikor, hát most igazán szükségem van a véleményeitekre az eddigi történésekről, tudnom kell mit csináltam jól, vagy éppen rosszul.

Egy biztos: egy újabb ajtó zárult be, s én megannyi új kulcsát kaptam a kezembe, amin alig várom, hogy együtt lépjünk be.