Kedves Olvasóm! Igen te! Te ki ott ülsz telefonodat fogdosón. Most fiatal vagy, élettel teli, de mi lesz ha ez majd mind megszűnik? Még több elvont gondolat - morgod és több jobb történet hívogat. Nem kedves, itt most nem fogom neked adni azt aki mindent tud, és mindent elless. Csupán arra szeretnék rávilágítani, hogy nem minden az aminek látszik.

Most elmondhatnám neked, mi történt az északi határon. Mi lett amikor Legolas döntött a bizonyos tanácson? Elmondhatnám, és el is fogom! Figyelj jól mert sok itt a kusza tény s meglepő dolog!

Északon süvít a szél, nyár kopogtat az ajtón

Keleten tombol a vihar, nyár virágzik folytatón

Nyugaton csendes szellő fúj

S a nyár őszbe hajlik, melege elmul

Délen suttog kusza szavakat ősznek hírnöke az illatos szél

Délen ásztatja majd a földet a fagy és a vér

A hónapok sem múltak el nyomtalanul a Bakacsinban. A nyár kellemes meleget és gyümölcsöt hozott. Ám északon még mindig nem volt senki ki parancsoljon. A határok parancsnokai, egy utolsó ülést ülték. Ez volt az ahol el kellett dőlnie annak mi van s mi lesz.

- És te Legolas, te kit látnál szívesen északon a parancsnoki székbe? - fordult kérdő pillantással fiához a király. Már minden határőr letette voksát. Csupán Legolas volt az aki vonakodott meghozni a döntést.

- Őszintén, Mírielt - mondta hosszas hallgatás után a herceg.

- Az embert? - hűlt el a nyugati határőrség vezetője.

- Végülis, nem rossz gondolat - adott igazat Legolasnak Tunnir parancsnok. - Királyom, az utóbbi hónapokban Míriel kisasszony igazán jól teljesít mind katonailag, mind mint informátor és hírvivő.

- Ráadásul az apja kereskedő volt, így bizonyára van pár tapasztalata ilyen téren. Ész érvek alapján ítél és gondolkodik. Emlékszel még a viharra tavasszal? Ő akkor is mondta, hogy ne üssünk rajta az orkokon, és lehet hogy ha rá hallgatok nem teszem ki veszélynek se őt se magam - érvelt a herceg.

- Királyom ezt nem gondolhatja komolyan! - Állt fel helyéről Saelon a nyugati határvidék vezetője - Alig van két éve,hogy itt van. Mit érthetne a parancsnoksághoz?Ezzel a hozzá állással már a legelső konyha lányt is beültethetnénk a parancsoki székbe. Én még mindig Galwor mellett vagyok Uram. Már vagy ötszáz éve hogy remek katonád.

- Saelon parancsnok. Amikor Galwor, még az én őrségemben szolgált, nem egyszer tagadott meg parancsot. Ezt te is pontosan tudod Thranduil - fordította Tunnir a fejét a király felé. - Míriel viszont, csak abban a pár hétben, amikor nálam volt mint hírvivő egyszer sem tagadott meg semmit. Sőt, voltak olyan dolgok amikben jobb belátásra tudott téríteni. Volt szerencsére a parancsokságba is belekóstolni amíg én távol voltam egy pár napig. És remeknek bizonyult

- Apám, azt sem szabad elfelejteni hogy Lórienben tanulta ki a harc mesterségét. Hiszem hogy harcmodora jobb mint a miénk. Hiszen te magad mondtad,hogy terveid vannak vele.

- Valóban - helyeselt Thranduil - Celebronnal is rendszeresen értekeztünk a fejlődésről a harc terén. Amióta itt van, nem tagadom sokat tett az erdőért - a király gondolataiba merült. Hezitált. Hosszas nyomasztó csend ült a teremre, és nem akart elmúlni. Mindenki feszülten várta az Úr döntését, hiszen már jó pár hete nem született meg a válasz erre a kérdésre.

- Legyen hát. Az Északi határőrség új parancsnoka Lainor és Laeriel lánya Míriel - mondta ki végül a döntést.

- Csak aztán nehogy döntésed legyen az mely vesztedet okozza királyom - Saelon felállt helyéről, és kiviharzott a teremből.

- Köszönöm ada (apa) - állt fel Legolas is.

- Tégy róla,hogy ne bánjam meg a döntést fiam - fogta meg fia karját Thranduil. A tanácsterem kiürült. A határőrök visszatértek állomásaikra akadt ott épp elég dolog.

Míriel a kertben ült, nővére és Ithil társaságában. Haldir levele óta szüntelen kutatott a könyvtárban, hátha megint felfedi magát a piros könyv. Ám nem tette. Estelből semmit sem lehetett kihúzni. Rébuszokban válaszolt a húga kérdéseire. A "nyomozás" lezárulni látszott. A köd és a vörös szempár soha többé nem tűnt fel azóta. A gím szarvast is mintha elnyelte volna az erdő örökre. Csak egy valami maradt meg a tavaszból, egy szűnni nem akaró, erősödő érzés: szerelem.

- Egyszóval érdekes volt Tunnir parancsnoknál szolgálni . összegezte a történteket az aranyhajú. Kicsivel kevesebb mint egy hetet töltött a Déli határon hírvivőként, és tanácsosként.

- Amíg távol voltál itt sem álltak meg az események - mosolyodott el Ithil, és Barnra sandított, aki nem mesze tőlük párbajozott öcsével.

- Mi történt? - kérdezte kíváncsian a lány, látva társai fülig érő száját.

- Hát - húzta el a szót a tünde nő. Majd válaszként felmutatta a jobb kezét melynek gyűrűs ujján, egy vékony fehér arany gyűrű tündökölt smaragd zöld apró kővel.

- Istenem! - sikoltott fel örömében Míriel, és a szőke nő nyakába ugrott. - Mikor? Lemaradtam róla? Mióta? - hadarta a kérdéseket az örömtől megrészegülve.

- Nyugalom, még csak két napja. Tudod mi nem szoktunk nagy körítést adni az ilyeneknek. Egyszerű eskütétel semmi több

- Ezt meg kell ünnepelni! - hozta fel a témát Estel - Hiszen egyszer van ilyen az életben!

- Mint mondtam, nem szeretnénk nagy felhajtást - nyugtatta barátnőit Ithil.

- Dehogyisnem! - ellenkezett Míriel.

- Egyszerű lesz, esetleg hasonló a születésnapokhoz. Mi majd gondoskodunk mindenről

- Főleg te és Bernir a borról, mi? - kacsintott Ithil Estelre. Mire a sötét hajú fülig vörösödött.

- Ó! - kiáltott fel Míriel -Nyertem! - ugrott fel a kő padról.

- Parancsolsz? - nézett rá kérdőn nővére, most már a dühtől piros fejjel.

- Öm... höhö hát az úgy volt - kezdett bele dadogva a húga.

- Hogy fogadtunk - fejezte be mögötte egy ismerős hang.

- Mégis mire? - kérdezte  most már Legolasra nézve Estel.

- Arra hogy hogy is mondjam te meg Bernir... - írta körül a témát Míriel - Egyszóval nyertem! - fordult hátra a fiúhoz.

- Ezt nem hiszem el! - akadt ki a nővére. - Ti fogadtatok a magánéletemre?!

- Ööö.. ne kapd fel a vizet - nyugtatta a nővérét a kisebbik.

- És mégis mondjátok honnan szedtétek ezt az ötletet - hozta fel a témát sejtelmesen a tünde nő. Most Mírielen volt a sor,hogy el vörösödjön. Akaratlanul is beugrottak neki annak a napnak az emlékei amikor megkötötték a fogadást.

- Kedvesem, azt hiszem ezt meg én nyertem - lépett Ithil mögé mosolyogva Baran.

- Ez nem ér! - duzzogott a nő - Legolas szinte neked egy nyitott könyv!

- Hogy tessék?! - hűlt el Míriel - Ó nem nem nem! Ezt nem gondoljátok komolyan! - most esett le neki, hogy Ithilék is fogadtak, mégpedig rájuk.

Baran és Ithil kórusban nevettek fel.

- Ez valami félre értés - dadogta a herceg. Most már ő is vörösödni kezdett

- Ugyan már barátom! - veregette meg a vállát Baran. - Hány éve is ismerlek?

- Nyugalom, lakat a szánkon - kacsintott Ithil.

- Még valaki? - nézett körbe Míriel.

- Ami azt illeti, ránk meg Bernir és Estel fogadott - jegyezte meg Baran.

- Hát ez fergeteges! - nevette el magát Míriel és Legolas egyszerre.

- De most azt mondom amiért jöttem - kezdett bele Legolas, és leült a körbe ezzel bezárva azt.

- És pedig? - néztek rá kérdően.

- Lezárult a tanács, megvan az Északi őrség parancsnoka - magyarázta a szőke, ám a mondat végén feszült csendet hagyott.

- Apám döntése, Lainor és Laeriel lányára Mírielre esett - törte meg a feszült csendet a herceg.

- Eru szakállára! - hűlt el Míriel - Ez nem igaz!

- Hidd csak el! Holnap indulsz északra - folytatta a szőke

- De hát ez remek! - borult a nyakába nővére.

- Gratulálok! - nyújtotta a kezét a testvérpár.

- De most ki lesz a testőröd? - vetette fel a kérdést az aranyhajú.

- Kettőt találhatsz. Bár szerintem most még jobban utálni fog téged, hiszen a Saelon parancsnok nagyon feléje hajlott. Bár az ész érvek feléd fordították a mérleget.

- Csak adja Eru,hogy ne fussak össze vele - suttogta Míriel.

- Szerintem olyan gyorsan elvered ha arra kerül a sor,hogy ideje sem lesz pislogni - mosolyodott el Ithil.

~~~~

Sziasztok!

A rengetek megtekintéstől fellelkesülve, siettem ezzel a fejezettel! Ti mit szóltok hozzá, hogy most Míriel lett Északon a parancsok? Mit vártok tőle, szerintetek hogy fogja kezelni az új posztot?

Nagyon nagyon köszönöm hogy Olvasod a novellám! A három díj, és ennyi megtekintés számomra eddig elképzelhetetlen volt! Köszönöm nektek! <3

~Laeriel~