Szervusztok! vagy inkább... Mae govannen!

                        Mostanában,ráakadtam egy oldalra amin tömérdek mennyiségű tünde kifejezés van!

                          Úgy gondoltam, ezt is megosztom veletek! 

                                                                                   ~~~

 

KÖSZÖNTÉS, ÜDVÖZLÉS

 

Le suil(ann)on! Üdvözöllek!
Suilad! (Ai!) Üdv!
Mae govannen! Isten hozott!
Le nathlon na mâr nín! Üdvözöllek az otthonomban!
Im meren le govaned. Örülök, hogy találkoztunk.
Im meren le *adgened. Örülök, hogy ismét látlak.
Anann le ú-gennin. Régóta nem láttalak.
Anann ú-'evenninc. Régóta nem találkoztunk.
Man siniath vi Drann? Mi újság a Megyében?
Êl síla na lû e-govaned vín. Csillag ragyogja be találkozásunk óráját.

 

MEGSZÓLÍTÁSOK

 

Mellon nín muin!/Mellyn nín muin! Kedves barátom!/Kedves barátaim!
Hîr nín gorn!/Heryn nín gorn! Mélyen tisztelt uram!/Mélyen tisztelt hölgyem!
Melethron nín!/Melethril nín! Kedvesem! (férfi/nő)
Hervenn nín mell!/Herves nín mell! Szeretett férjem!/Szeretett feleségem!
Aran nín thaer!/Bereth nín thaer! Fenséges királyom!/Fenséges királyném

BEMUTATKOZÁS, CSALÁD

 

Le iston? Ismerlek téged?
Man i eneth lín? Hogy hívnak? (Mi a neved?)
Im ... ./I eneth nín ... . ... vagyok./A nevem ... .
Nin ... estar aen. ...-nak/-nek hívnak.
O man dôr telidh? Honnan jöttél?
Telin o ... . ...-ból/-ből (jöttem).
... i mardor nín. ... a hazám/szülőföldem.

 

noss, nost, nothrim család, rokonság, nemzetség
nothlir családfa, vérvonal

 

hervenn/herves, bess férj/feleség
odhron/odhril szülő (apa/anya)
adar/naneth, emel, emil apa/anya
ada/nana apu/anyu
atheg/emig apácska/anyácska
gwanûr testvér, (vér)rokon
iôn, iond (-ion)/iell (-iel), sell fia/lánya vkinek
ionnath/sellath fiai/lányai vkinek
hanar, haun, tôr/neth, nîth, thêl fivér/leánytestvér
muindor/muinthel édestestvér (fivér/leánytestvér)
honeg/nethig öcsike/húgocska
gwanunig/gwanûn, gwanûr, gwenyn iker/ikerpár

 

BÚCSÚZÁS

 

Cuio vae! Légy jó!
No alwed i lend lín! Szerencsés utat!
Harthon *adevenithanc. Remélem még találkozunk.
Man lû *adevenithanc? Mikor találkozunk újra?
Tiro i Melain i bâd lín! A Valák óvjanak utadon!
Thilio in gîl na bâd lín! A csillagok ragyogják be utadat!
*Losto vae! Aludj jól!
Ely velui! Szép álmokat!

 

KÖSZÖNET, UDVARIASSÁG

 

Man anírodh? Mit szeretnél?
Man i iest lín? Mi az óhajod?
Le *hannon! Köszönöm!
Le *hannon o gûr nín! Szívből köszönöm!
Ú-moe le hannad! Nincs mit!
Goheno enni! Bocsáss meg!
Ú-moe gohenad! Nincs miért!
Dýgar nín. Az én vétkem/hibám.
Le preston? Zavarlak?
Ú-brestodh nin. Nem zavarsz.
Ben iest lín!/Ben innas lín! Ahogy óhajtod!/Ahogy akarod!
Caro den i innas lín! Legyen meg az akaratod!

 

IGENLÉS, TAGADÁS

 

Ma!/U! Úgy van!/Nem!
No!/Avno! Legyen!/Ne legyen!
Cerin./Ú-gerin. (Avon.) Megteszem./Nem teszem meg.
*Devin./Baudon. Megengedem./Megtagadom.
Sevin./Penin. Van./Nincsen.

 

KÉRDŐSZAVAK

 

Man? Ki? Mi? (Kit? Mit?)
*Manen? Hogyan? Miként? Mennyire?
*Mas? Hol?
*Ma? (Man lû?) Mikor?
*Amman? Miért?

 

INDULATSZAVAK

 

A!, Ae! Ó! Ah!
Ai! Ó!, Ha(h)!, Na lám!
Alae! Lám!, Íme!
Baw! Ne (tedd)!
U! Nem!
Ego! Tünés!, Takarodj!
Elo! Nahát!, Hűha!
Ma! Jó(l van)! Úgy van!, Kitűnő!, Remek!
Nae! Ó jaj!

 

TUDÁS, NEM TUDÁS

 

Istodh? Tudod? (Ismered?)
Ú-istodh? Nem tudod? (Nem ismered?)
Iston. Tudom. (Ismerem.)
Ú-iston. Nem tudom. (Nem ismerem.)
*Renidh? Emlékszel?
*Renin. Emlékszem.
*Dadhrennin. Elfelejtettem.
Heniodh?/Ú-cheniodh? Érted?/Nem érted?
Henion./Ú-chenion. Értem./Nem értem.

 

NYELVISMERET, BESZÉD

 

Pedidh i lam edhellen? Beszéled a tündék nyelvét?
Ú-bedin i lam edhellen./Pedin i lam edhellen. Nem beszélem (a tündék nyelvét)./Beszélem (a tündék nyelvét).
Aníron peded i lam hen. Szeretném beszélni ezt a nyelvet.
Pedo!/Carfo! Szólj! (Beszélj!)
*Dambedo! Felelj! (Válaszolj!)
Avno úbed! Ne légy szótlan!
Ephedo i beth hen! Ejtsd ki ezt a szót!
Dírbedui i beth hen. Ez egy nehezen kiejthető szó.
Man pennidh? Mit mondtál?
Man *mabennidh? Mit kérdeztél?
Heniodh i beth lammen? Érted amit mondok?
Heniodh nin? Értesz engem?
Le ú-chenion./Le henion. Nem értelek./Értelek.
Adbedo i phith lín! Fogalmazd át a szavaidat!

 

TETT, CSELEKVÉS

 

Caro! Tedd meg! (Csináld!)
Devo! Próbáld meg!
Raitho! Iparkodj! (Igyekezz!)
Avno úgarol! Ne tétlenkedj!
*Telio! Fejezd be!
Farn! Elég!
*Hodo!/*Sedho! Nyugodj le!
Baw! (Avgaro!) Ne tedd! (Ne csináld!)
Ú-gerin. (Avon.) Nem teszem. (Nem csinálom.)
Cerin. Megteszem. (Megcsinálom.)
Ú-dhewithon. Nem fogom elhibázni.
Man ceridh?/Man agoredh? Mit csinálsz?/Mit tettél?
Man *ceiriannedh? Mit okoztál?
Nae, man agoren/*ceiriannen? Ó jaj, mit tettem/okoztam?

 

 

JÖVÉS-MENÉS

 

Boe baned enni. Mennem kell.
Bano!/Avo vano! Menj!/Ne menj!
Drego!/Avo dhrego! Menekülj!/Ne menekülj!
Noro!/Avo noro! Szaladj!/Ne szaladj!
Daro!/Avo dharo! Állj meg!/Ne állj meg!
Dartho!/Avo dhartho! Maradj ott!/Ne maradj ott!
Aphado nin!/Avo aphado nin! Kövess!/Ne kövess!
Tolo!/Avo dolo! Gyere ide!/Ne gyere ide!
Dandolo!/Avo nandolo! Gyere vissza!/Ne gyere vissza!
Dandelithon./Ú-nandelithon. Vissza fogok térni./Nem fogok visszatérni.

 

Man pâd tôg na Imladris? Melyik út vezet Völgyzugolyba?
Bano n'annûn. Menj nyugat felé.
Avo visto. Ne térj le az útról.
Athro i lang. Kelj át a szoroson.
Aphado i dhuin. Kövesd a folyót.
Anglenno i iant. Közelelítsd meg a hídat.

 

ROMANTIKA (kiemelt kedvencem *-*)

 

*Melidh nin? Szeretsz?
Le *melin. Szeretlek.
Le melithon *an-uir! Örökké szeretni foglak.
Le aníron. Vágyom rád.
I thîr lín luitha nin. Tekinteted megigéz.
*Miphil lín sui glî velui. Csókod, mint az édes méz.

 

HARC, CSATA

 

Na nagor! Harcra fel!
Maetho!/Dagrado! Harcoljatok!
Dago hain! Öljétek meg őket!
Dago i goth! Vágjátok le az ellenséget!
Dago in yrch! Vágjátok le az orkokat!
Gurth an glamhoth! Halál az orkokra!
*Faelas! Kegyelem!
*Ú-dano *faelas an i goth! Ne kegyelmezzetek az ellenségnek!
Berio i ost! Védjétek a várost!
Eitho i phin chern! Segítsetek a sebesülteknek!
Anann dagrannem dan in glamhoth. Régóta hadat viselünk az orkok ellen.
Orthernim in glamhoth. Legyőztük az orkokat.
Edhíwem./Ú-edhíwem. Kudarcot vallottunk./Nem vallottunk kudarcot.
I goth e-goth nín i vellon nín. Az ellenségem ellensége a barátom.

 

auth, dagor harc, csata
maeth küzdelem
tûr győzelem
sîdh béke
gwaith hadsereg
hador, maethor harcos
magor kardforgató
coth, gûd ellenség
dírnaith ék alakú harci alakzat
thangail pajzsfal (= véfekező alakzat)
magol, megil kard
hathol fejsze, balta
cû, peng íj
*pilinn nyílvessző
castol, harn, thôl sisak
amath, thand pajzs
*barf páncél

 

ÁTKOZÓDÁS, FENYEGETÉS, SÉRTEGETÉS

 

Gurth an glamhoth! Halál az orkokra!
Rhach am Morthu! Átok Szauronra!
No marthannen! Légy kárhozott!
Gosto i acharn nín! Féld bosszúmat!
Tôl i acharn nín. A bosszúm közeleg.
Ego! Takarodj innét!
Ego, rhudol! Távozz, vészhozó!
Le fuion. Undorodom tőled.
Peth lín sui lhoew. Szavad akár a méreg.
Thostodh sui orch. Úgy bűzlesz, mint egy ork.
Avo eitho nin! Ne sértegess!
Eithad lín ú-bresta nin. A sértegetésed nem hat rám.

 

eithad sértés, sértegetés
daebeth gyalázkodás, káromkodás

ÉTELEK, ITALOK

 

Anírodh maded? Enni kívánsz?
Avno vadweg! Ne légy falánk!
Anírodh soged? Inni kívánsz?
Im faug. Szomjas vagyok.
Panno i ylf nín! Töltsd meg a kupámat!
Sogo na nathal/nethail vín! Igyunk a vendégünkre/vendégeinkre!
Sautho in ylf vín 'ni pheriannath! Ürítsük kupáinkat a hobbitokra!

 

aes főtt étel, hús
lembas útikenyér
basgorn cipó
salph erőleves
solch gyökértermés, gumó
iaw mag, (gabona)szem
*iaf gyümölcs
cram őrölt lisztből készült, tejet és mézet is tartalmazó sütemény
glî méz
nîdh, paich, saw (gyümölcs)lé, szirup
miruvor virágmézből készült szíverősítő ital ("mézbor")

 

AZ EMBERI TEST

 

rhaw, rhond test
fae(r) lélek
iûr, sereg vér

 

dôl (doll) fej
ach(ad)/iaeth, lang nyak [csontos rész]/nyak
lanc torok
hen/hent szem/szempár
lheweg, lhewig/lhaw fül/fülpár
nem orr
*nauf száj
anc, carach állkapocs, fogazat
naes, nêl (neleg)/naglath fog/fogak
lam nyelv
hûn szív
flâd bőr
find hajszál
esbin, fing hajfürt, hajtincs
finnel hajzat, hajtömeg
fang szakáll
ranc kar
molif csukló
cam, mâb, maw kéz
hair, harvo/fair, forvo bal kéz /jobb kéz
dond, paur ököl, ökölbe szorított kéz
camlann, plad, talf tenyér
lebed, leber ujj
naub/atheg hüvelykujj/hüvelykujj [játékosan]
lebdas, tass/emig mutatóujj/mutatóujj [játékosan]
nobad hüvelykujj + mutatóujj
lebenedh/honeg, tolch, toleg középső ujj/középső ujj [játékosan]
lebent/nethig gyűrűsujj/gyűrűsujj [játékosan]
lebig, niged/gwinig, niben kisujj/kisujj [játékosan]
tâl láb
telluin talp

 

SZÍNEK

 

car(a)n/born, naru, ruin vörös(lő), piros/lángvörös, tűzpiros
coll aranyvörös
gaer, ross rézvörös, rőt
malen sárga
gwain szőke
glóriel, mallen, malthen aranyszínű
baran barna, sárgásbarna, aranybarna
rhosg vörösesbarna, rozsdabarna
calen/laeg zöld/zöld(ellő)
luin/elu, gwind kék/halványkék, égszínkék
môr, morn sötét, fekete
nim/fain, glân, gloss(ui) fehér/hófehér, ragyogó fehér
hithren, mîth, mithren, thind/lithui szürke/hamuszürke
celebren ezüstös
maidh, malu halvány, fakó

 

*laed szín
rhaed, rhîd szín(árnyalat)

TULAJDONSÁGOK

 

maer/faeg jó, kitűnő/rossz, hitvány
mael/dýr helyes, jó/hibás, helytelen
fael/rhû, ogol, thaw, um igaz, nemeslelkű/rossz, gonosz
írui/deleb, uanui kívánatos, vonzó/förtelmes, visszataszító
gwein, neth/iaur, ingem, iphant fiatal, ifjú/öreg, vén
cîw, eden, gwain, sain/brûn, iaur új, friss/régi, öreg
beleg, daer, taur/cidinn, cinnog, mîw, niben, pigen, pîn, tithen nagy, hatalmas/kicsi, apró
belaith/nimp erős, hatalmas/kicsi, gyenge
and/then(n), thent hosszú/rövid
iand, iaun, land, pann, ûr/agor, úlann széles, kiterjedt/szűk, keskeny
tanc, taug, thand/talt erős, szilárd/gyenge, ingatag
mae/dern, gorn, norn lágy, puha/kemény, merev
fim, lhind, nind, trîw/tûg vékony, karcsú/vaskos, kövér
cand, beren/*úgann bátor/gyáva
goll, hand, sael/*dollost okos/ostoba
pedweg/úbed beszédes/szótlan
carweg/úgar dolgos, szorgos/lusta, semmittevő
alw, ely, tharan/gem, lhaew életerős, egészséges/gyenge, beteges(kedő)
milui/úvel barátságos/barátságtalan
meren/dem vidám, örömteli/szomorú, bánatos
celair, faen, gail, lim/doll, dûr, úgal fényes, ragyogó/sötét, homályos
athgar/dîr, gordh könnyű, könnyen megtehető/nehéz, fáradságos
pant/cofn (caun), lost teli/üres
puig/gwaen, mael tiszta/piszkos, foltos
limp, mesg, nend, nîn, nínui/parch nedves, vizes/száraz
laug/him meleg/hűvös
born, urui/helch, ring forró/hideg
dínen/brui csendes/hangos
minui/medui első/utolsó
cuin/fern, gorth, gwann élő/halott
alfirin/fíreb, firin halhatatlan/halandó

 

MESTERSÉGEK ÉS CÍMEK

 

círdan, ciriaeth hajóács
cirion hajós, tengerész
mírdan ékkőfaragó
nathron takács
thavron ács, építőmester
calardan lámpamíves
cennan fazekas
bachor kereskedő
faron vadász
hador, maethor harcos, katona
maeron művész, költő
lind dalnok
talagan hárfajátékos
tegilbor szépíró
pethron mesemondó, versmondó
pengolodh tudós, tanítómester
curunír, gollor, ithron mágus

 

aran király [= vmely birodalom uralkodója]
taur király [= vmely nép törvényes ura]
bereth, rien, rîn, rîs királynő
caun, cund, ernil herceg, fejedelem
brethil hercegnő
arphen nemes(ember)
brannon, herdir, heron, hîr úr, uraság
brennil, heryn, híril hölgy
condir polgármester
badhor, badhron bíró
hest kapitány, hadvezér
arben lovag

 

NÉPEK

 

edhelrim, eledhrim tündék [általánosan]
balarwaith, beleriath beleriandi tündék
eluwaith, thendrim, thennath, thindrim, thinnir szürke-tündék (sindák) [általánosan]
mithrim mithrimi tündék
egladhrim, eglath, falathrim Falas-tündék
iathrim doriathi tündék
gondolindrim gondolini tündék
teleriath, telerrim, telerwaith telerek
(g)ódhellim, golodhrim, nellir noldák
dadhrim, danath, danwaith, denwaith nandák
laeg(eld)rim zöld-tündék
morbennath avárok
tawarwaith erdőtündék
galadhrim lórieni tündék

 

adanath emberek [általánosan]
aphadrim/firebrim, firiath emberek ("követők"/"halandók")
forodrim, forodwaith északi emberek
haradrim déli emberek
gwathuirim dúnföldei emberek
rochirrim rohírok
loss(h)oth hó-emberek
drúath drúadánok

 

periannath hobbitok (félszerzetek)
cathadrim, gonhirrim, hadhodrim törpök
nauglath, naugrim, nogothlir, nogothrim törpök [lekicsinylő]
dernlir, dornhoth, gornhoth törpök [pejoratív]
nibin-nogrim pici-örpök
glamhoth, orchoth orkok [pejoratív]
onodrim entek

 

lî, rim nép [= a közös nyelv, eredet, stb. által összefűzött emberek közössége]
gwaith nép [= egy adott helyen élő v. azonos foglalkozást űző emberek közössége]
noss törzs, nemzetség, nép

 

ÉGTÁJAK

 

forod, forven/forn, forodren észak/északi
harad, harven/harn, haradren dél/déli
amrûn, rhûn, rhuven/rhúnen kelet/keleti
annûn, dûn, dúven/annui nyugat/nyugati

 

na forod/n'annûn/na charad/n'amrûn északra/nyugatra/délre/keletre
o forod/o annûn/o charad/o amrûn északról/nyugatról/délről/keletről

 

NAPSZAKOK

 

minuial/ne minuial hajnal/hajnalban
aur/ned aur reggel/reggel
arad/ned arad nappal/nappal
tinnu, aduial/ne thinnu, ned aduial alkony/alkonyatkor
thîn/ne thîn este/este
daw, dû, fuin/ne daw, ne dû, ne fuin éjszaka/éjszaka

 

ned aur hen ma reggel
ne fuin vedui tegnap éjjel
ne minuial dolel holnap hajnalban

 

NAPOK (NÚMENORI HÉT)

 

Orgilion a Csillagok Napja ("hétfő")
Oranor a Nap Napja ("kedd")
Orithil a Hold Napja ("szerda")
Orgaladh a Két Fa Napja ("csütörtök")
Ormenel a Mennyek Napja ("péntek")
Orbelain a Valák Napja ("szombat")
Oraearon a Tenger Napja ("vasárnap")

 

ned aur vedui/sír/ned aur dolel tegnap/ma/holnap

 

HÓNAPOK

 

raun hónap

 

Narwain/ne Narwain január/januárban
Nínui/ne Nínui február/februárban
Gwaeron/ne Gwaeron március/márciusban
Gwirith/ne Gwirith április/áprilisban
Lothron/ne Lothron május/májusban
Nórui/ne Nórui június/júniusban
Cerveth/ne Cherveth július/júliusban
Urui/ned Urui augusztus/augusztusban
Ivanneth/ned Ivanneth szeptember/szeptemberben
Narbeleth/ne Narbeleth október/októberben
Hithui/ne Chithui november/novemberben
Girithron/ne Girithron december/decemberben

 

ned *onnad Hithui november elején
ned enedh Urui augusztus közepén
ne methed Gwaeron március végén
o Lothron na Ivanneth májustól szeptemberig
erin minui Narbeleth (erin Narbeleth vinui) október elsején

 

ÉVSZAKOK

 

echuir/ethuil kora tavasz ("kikelet")/késő tavasz
ned echuir/ned ethuil kora tavasszal/késő tavasszal
laer/ned laer nyár/nyáron
iavas/firith kora ősz ("gyümölcshozó")/késő ősz ("enyészet")
ned iavas/ne firith kora ősszel/késő ősszel
rhîw/ne thrîw tél/télen

 

ned ethuil hen most tavasszal
ne laer dolel jövő nyáron
ne thrîw vedui múlt télen

 

AZ ÉV

 

în, idhrinn év
ennin valinori év [= kb. 9,6 szoláris év]
andrann korszak [= 100 valinori év]
enedhin évközép
penninor az év utolsó napja

 

ned în hen, ned idhrinn hen ebben az évben
mîn în io, mîn idhrinn io egy évvel ezelőtt
pae în io, pae idhrinn io tíz évvel ezelőtt
ned în vedui, ned idhrinn vedui a múlt évben
ned în dolel, ned idhrinn dolel a jövő évben
ned în bain, ned idhrinn bain minden évben
*io-anann régen

 

ASZTRONÓMIA

 

Anor Nap
Ithil, Raun Hold
cúron/cýron félhold/újhold
geil, gail (gil-), êl, elen csillag
giliath, elenath az ég csillagai, "csillagsereg"
menel ég, mennybolt
gilwen, gilith a csillagok övezete, "csillagrégió"
Borgil Vörös Csillag [= ?Betelgeuse]
Taengyl, Tengyl Jelhordozó [= Esthajnalcsillag/Vénusz]
Gil-Estel A Reménység Csillaga [= Esthajnalcsillag/Vénusz]
Menelvagor Égi Kardforgató [= Orion]
Remmirath Behálózott Ékkövek [= Plejádok]
Cerch i Melain A Valák Sarlója [= Göncölszekér]
Edegil Hét Csillag [= Göncölszekér]

 

SZÁMOK

 

mîn, êr/minui egy/első
tâd/tadui, edwen kettő/második
nêl, neled/nelui, nail három/harmadik
canad/canthui négy/negyedik
leben/lefnui öt/ötödik
eneg/enchui hat/hatodik
odo(g)/ochui, odothui, othui hét/hetedik
toloth, tolodh/tollui, tolothen nyolc/nyolcadik
neder/nedrui, nerthui kilenc/kilencedik
cae(n), caer, pae/caenen, paenui tíz/tizedik
minib, mimp tizenegy
inib, imp, yneb, ýneg tizenkettő

 

*haran száz
host nagytucat (= 144)
meneg ezer

 

VALÁK

 

Aran Einior Manwë
Ulu Ulmo
Barthan, Belegol, Gaul Aulë
Araw, Aran Tauron, Tauron Oromë
Bannos, Gurfannor Mandos
Luien, Olfannor Lórien
Berethil, Elbereth, Fanuilos, Gilbrennil, Gilthoniel Varda
Ivann, Ivon Yavanna
Îdh Estë

 

ÁLLATOK

 

lavan négylábú állat
rhovan vadállat
aew, fileg, filigod (kistestű) madár

 

annabon elefánt
aras őz, szarvas
brôg, graw, medli medve
draug, garaf farkas
hû kutya
rýn vadászkopó
nâr patkány
raw oroszlán
roch, lobor ló
rusc róka

 

alph hattyú
corch varjú
craban holló
cugu galamb
dúlinn, merilin fülemüle
emlinn, emelin citromsármány
flinc pinty
heledir(n) jégmadár
maew, gwael, mýl sirály
cuen, paen viharmadár
tavor harkály
thôr, thoron sas
tuilinn fecske

 

lýg kígyó
cabor béka
lhûg csúszómászó, féreg, kígyó
lim, hâl hal
gwilwileth lepke
budhu (nagytermetű) légy
ungol, lhingril pók
half tengeri kagyló
leweg féreg

 

NÖVÉNYEK

 

galas, faran növény
galadh, or(o)n fa
toss bokor, cserje, kistermetű fa
salab fű, lágyszárú növény
thâr keményszárú fű

 

thond/solch gyökér/gyökértermés, gumó
loth, lûth, goloth (gwaloth) virág(zat)
elloth, lotheg, lothod (egyetlen/egy szál) virág
mâl virágpor
tui(w) bimbó, rügy, csíra
eredh mag, csíra
iaw mag, szem
*iaf gyümölcs
lass levél
golas levélzet, lomb
golf ág
rîf kéreg
ech, êg tüske, tövis

 

ereg, eregdos magyal
bregalad, faran berkenye(fa)
brethorn, fêr, neldor bükk(fa)
doron, nordh tölgy(fa)
lebethron (lebethorn) Ithiliában honos keményfájú fafajta
alaf, lalf, lalven, lalwen, lalorn szil(fa)
mallorn Lórien aranyfája
tathar fűz(fa)
thôn fenyő(fa)
tulus nyár(fa)
brethil, hwind nyír(fa)

 

aeglos hótövis
athelas királylevél
alfirin, uilos gondoljrámvirág, simbelmynë
eirien százszorszép
elanor Lórien aranyszínű, csillagforma virága
mallos Lebennin mezőin növő aranyszínű virág
pirin virág, amely a fényviszonyok megváltozásra nyitja és zárja szirmait
meril rózsa
ninglor nőszirom
seregon az Amon Rûdh vérvörös színű virága ("kő vére")
niphredil, nínim hóvirág
galenas (galanes) pipafű, "nyugatgyomja"

 

(aer)uil hínár, tengeri alga/moszat

 

~~~

 

Tudom,van benne pár kifejezés ami eltér a másik tünde-szótárban írtaktól. Mindenki döntse el maga,melyiket használja.  Remélem segíthettem valamennyit a tünde nyelv megértésében!

                                                             

                                                                 Harthon adevenithanc!  :)

                                                                            ~Laeriel~

 

 

 

 

 

Mindenre másképp tekintek

Úgy érzem,rózsaszín köd amiben élek

Mégis szét kell válnunk, parancsra mennie kell

Régi emlék kísért, álom éled, s ködként tűnik el

 

 

- Mit szólnál hozzá, ha reggeli után ugyan itt találkozunk, és esetleg újra kilovagolunk, meg ha a kezed engedi akkor párbajozunk - ajánlotta fel Legolas miközben lesegítette kedvesét a lóról.

- Nem lesz az feltűnő,hogy egész napra eltűnünk? És ha keresnek?

- Ugyan már, ne aggódj. Nem lesz semmi gond - legyintett a herceg - Akkor? Mit szólsz hozzá?

- Jól hangzik, de hova akarsz menni, már minden erdőrészt bejártunk amit lehetett

- Azt csak hiszed - mosolyodott el a fiú, majd a hajába túrva ajkát a lányéra tapasztotta. Még szét sem váltak, de valaki már Legolas nevét kiáltotta. Míriel összerezzent, de Legolason is látszott,hogy zavart lett.

- Nem megmondtam? - kérdezte fojtott hangon Míriel.

- Semmi gond, nyugalom - Ám ekkor újabb kiáltás már közelebbről.

- Búj el! Ha nem javul a helyzet menj a szobádba.Innen nem messze van egy kis ösvény, az vezet a hátsó kapuhoz - mondta Legolas és rögtönözve a közelben lévő széna bálára bökött.

- Vigyázz magadra - Míriel megsimogatta kedvese arcát, és beosont a szénabálák mögé. Éppen időben mert a az istálló sarkán Galwor fordult be.

- Áh Legolas csak hogy megvagy! - kiáltotta a tünde amint közelebb ért a fiúhoz.

- Jó reggelt Galwor! Segíthetek valamiben? - kérdezte illedelmesen a szőke, pedig a háta közepére se kívánta a férfit.

- Apádtól hozok üzenetet, azt kéri,hogy tarts vele a mai napi tanácsra. Illetve mielőbb ki kéne menned a keleti határi faluba, felmérni a károkat

- Ez nem igaz! - sziszegte a herceg.

- Talán valami gond van? - kérdezte Galwor.

- Nincs semmi. Kérlek ha össze futsz apámmal, mond neki, hogy igyekszek

- Azt hiszem valamit félre értettél hercegem, a tanács perceken belül kezdődik. Azért jöttem,hogy elkísérjelek

- Hogy mi?! - gondolta magában Legolas.

- Értem, akkor pár percet kérek, amíg ellátom a lovam, és indulhatunk - felet végűl a szőke. Szomorú pillantást vetett a széna bálára, és Galwor vezetésével elindult a tanácsra.

- Egyszer még megölöm ezt a tündét - sziszegte Míriel, miután a páros eltűnt az építmény mögött. Nem volt egyszerű kijutni a szénából, akár hova lépett megcsúszott. Sikeresen elcsúszott egy kisebb kupacon, és nem bírt megkapaszkodni.A ruhájára szén szálak ragadtak, és a fejdísz is a földön landolt.

- Ezt nem hiszem el! - mérgelődött, felkapta az földön heverő ezüst díszt, és felállt. Hajába széna szálak díszelegtek, ruhája összegyűrődött. Amilyen gyorsan csak tudta, úgy kereste a kis ösvényt. Kicsit fellélegzett amikor megtalálta. Nem akart senkivel  sem összefutni, így gyorsabban szedte a lábát. Könyörgöm csak ne fussak össze senkivel. Kérlek Eru, ne hozz az utamba senkit!

Gyorsított léptein, mert már közelednek érezte a célt. Ám valamibe (valakibe) beleütközött. Rá se nézett az illetőre, csak elmorogott egy gyors elnézést kéreket, és már sietett is tovább. Egy hideg hang szólította a nevén. A lány megmerevedett, pontosan tudta,hogy kié ez a hang. Félve fordult szembe a gazdájával. Eru kérlek most segíts! - mondogatta magában, amikor bele nézett a kék szemekbe.

- Uram, őszintén sajnálom, nem vettem észre - hajolt meg a zavarodott lány.

- Nem történet semmi gond Míriel - szólalt meg Thranduil, és végig mérte a lányt. Majd egyik szemöldökét kérdően vonta fel.

- A valákra, miért pont most?! Húzd ki magad, csak természetesen, mert nem most búcsúztál el egy meleg csók keretében a fiától. Nem nem kedves természetesen nem. - hiába nyugtatta magát, mégsem sikerült teljesen makulátlanra az alakítás.

- Szabad tudnom... - kezdett bele a király. Míriel tovább gondolta a kérdést: hogy hol jártál? hogy miért nézel ki így?

- Hogy hogy van a kezed? - fejezte be a mondatott az uralkodó. Mírielt száját egy meg könnyebbült sóhaj hagyta el.

- Köszönöm kérdését, remekül. Nem fáj, és mozgatni is tudom - az aranyhajú próbált higgadt lenni, több-kevesebb sikerrel.

- Örömmel hallom, a nővéred is megerősítette. Ha továbbra is ilyen jól megy a felépülés, akár holnap után vissza kaphatod a tisztséged.

- Köszönöm uram. Ha most megbocsájt - próbálta leplezni az örömét. Illedelmesen fejet hajtott, majd tovább sietett az úton. Végre megtalálta a kis barna ajtót amit keresett. Még mindig lélegzett visszafojtva halad a folyosón. Egy kis csiga lépcsőhöz ért, felsietett rajta. Kettesével szedte a fokokat. A csiga lépcső egy boltív alatt megszakadt, ebből Míriel arra következtetett, egy emeletre ért.

Át ment a boltív alatt, és követte a fáklyák sorát. Egy lélek sem volt, csak az ő ruhájának susogása törte meg a kísérteties csendet. Pár forduló után, elő tűnt egy jól ismert folyosó. Futott az ajtajához, és lenyomta a rész kilincset. Ám valaki ki jött rajta.

- Míriel?!

- Estel?! Öm... te mit keresel a szobámban?

- Te mit keresel a szobádon kívül? - vágott vissza nővére, és tekintete a gyűrődött ruhára siklott.

- Sétáltam - hadarta Míriel.

- És este? A fegyvereid és a cipőd nélkül? - felvonta vékony szemöldökét és magyarázatot várt.

- Öh..öm.. igen este kimentem sétálni, és kicsit Arnirt is kivittem, lovagoltunk egy keveset.

- Úgy hogy Arnir az istállóban aludt?! És csizma nélkül, szoknyában? - összevonta maga előtt a kezét, és toporgott.

- Öm... tudod az úgy volt hogy... - próbált magyarázkodni Míriel.

- És hogy nézel ki? Csupa széna vagy! Na jó gyere csak - a szoba felé intett, jelezve húgának, fáradjon be. Míriel leült az ágyra, és figyelte amint nővére szembe fordít vele egy széket, majd keresztbe teszi a lábát, össze fonja kezét, és a tekintetét rá szegezi.

- Magyarázatot - mondta komolyan.

- Olyan vagy mint anya... - forgatta a szemét Míriel.

- Magyarázatot - ismételte nővére.

- Estel, csak sétáltam - füllentett húga.

- Míriel ne kezdjük előröl. Mond hol voltál? Az ablakod tárva nyitva, a tőröd ledobva az ágyra, és a csizmáid is szanaszét hevernek. Ezenkívül Arnir békésen szunyókált az istállóban. Te meg most, szénásan be állítasz, ráadásul a hátsó lépcsőn jöttél. Itt valami nagyon nem stimmel húgocskám. Hol voltál? - minden szava megfontolt volt, és közelebb hajolva az aranyhajúhoz, várta a választ.

- Sehol...izé sétáltam - még mindig tagadott.

- Aha. És milyen érdekes, hogy délben keveredsz haza.

- Estel ne vallass! Nem tartozom magyarázattal! - fakadt ki Míriel. Estel felállt a helyéről, és húga elé lépett.

- Féltelek. Nagyobb kincs vagy mint gondolnád. Nem akarom,hogy bajod essen.

- Nem esett semmi bajom, látod itt vagyok - mutatott magára a "vádlott". Estel egy mélyet sóhajtott, és megfordult.

- És egyedül sétáltál? - kérdezte sejtelmesen a nővére.

- Igen - válaszolt gondolkodás nélkül a kisebb.

- Tudom hol voltál, és azt is hogy kivel - Míriel teljesen ledöbbent, mintha leforrázták volna. Tudja?! tudja... de honnan?! Nem nem tudhatja.. csak egy trükk, maradj nyugodt.

- Nekem nem tudsz hazudni húgocskám - Estel belenézett a sötétkék szempárba, majd sarkon fordult, és elhagyta a szobát.

Míriel megrökönyödve ült az ágyon, az ajtót bámulva. Nem tudta, hogy nővére hazudott, vagy igazat mondott.Sosem látta Estelt ilyennek. Valami megmagyarázhatatlan csillogott a szemében. Talán egy óra is eltelhetett, amíg ott ült, mozdulatlan. Némán nézett maga elé, fejében ezer és ezer gondolat cikázott. Nem tudta mit csináljon. Ha nővére tényleg igazat mondott az végzetes is lehet. Titkon abba reménykedett, csupán egy trükk volt a sok közül.

Hideg vízbe megmosta az arcát, rendbe szedte a haját, és átöltözött. Felvette a Lórienből kapott barna nadrágot, az egyik fehér inget, és egy szürke bőrmellényt. Már csizmájába is belebújt, de úgy érezte valami hiányzik. A jól megszokott alkarvédők. Lebiggyesztett szájjal meredt a kötésre. Nem tudta mi van alatta, de kíváncsi volt. Elkezdte letekerni a vászon csíkot. Két réteg volt rákötve a sebre, és a második athelas és kamilla illat keverékét hozta magával. Remegő kézzel, és csukott szemmel tekerte le az utolsó réteget is a sebről. A fehér vászon a földre hullt, és a lány kinyitotta a szemét. Három rövid vonal volt behegesedve a csuklón. Kicsit megforgatta, mintha nem is az övé lenne. Enyhe fájdalom nyílalt belé, de nem volt vészes. Tekintete a sarokban álló kardra tévedt. Kicsit félve nyúlt a fegyver után, régen nem volt a kezében. Ujjait a markolatra kulcsolta, és kihúzta a fényes pengét. Az ezüsttel kivert hüvely tompán koppant a földön. Először az egészséges kezével forgatta a kardot, tett pár támadó mozdulatot. Egy dobással átdobta a sebhelyes kezébe. Mivel nem érzett semmit forgatni kezdte a pengét. Csuklója ropogott a mozdulatra, és enyhe fájdalom égette. A kard kieset a sérült kézből, és csilingelve hullt a földre. Míriel egy sóhaj kíséretében tette helyére a fegyvert. Most ahhoz az íjhoz lépett, amit Barantól kapott. Megmarkolta az ezüstözött íjat, és másik kezével meghúzta a húrt. Csuklója megremegett, és nem volt képes kihúzva tartani az ideget. Most cserélt, az íj nem volt nehéz, kifejezetten könnyű. Ám a sebhelyes kéz, ezt is elejtette.

- Mikor lesz már vége? - kérdezte magától szomorúan az aranyhajú, és a kard mellé támasztotta az íjat. Tudta, hogy valahova elrakta a régi bőrből készült védőket. Az éjjeli szekrénye fiókjában kezdett kotorászni.Pár perc keresés után megtalálta a kissé régi alkarvédőket. Igaz, a tartása nem volt olyan jó mint a Lórieninek, de kedves emlékeket idézett. Befűzte a vékony zsinórokat, felvette az íját és tegezét, eltette az egyik tőrét, és kiperdült a szobából. Elindult a fő lépcső felé, és lesietett a trón termen keresztül az udvarra. Már reflexszerűen az istálló felé vette volna az útját; mikor eszébe jutott a füttyszó. Egy rövid, de hangos füttyentés után, Arnir jött elő a lombos fák takarásából. Kényelmesen ügetett, fehér szőrén foltokban kúsztak a lombok árnyai.

- Jó fiú - dicsérte meg a lány, és megsimogatta a ló homlokát. Felkapaszkodott a fehér mén hátára, és beügetett a rengetegbe.Ki kellett,hogy tisztuljon a feje, egyedül akart lenni. Nem irányította lovát, csak ült , és nézte az alatta kúszó földet. Ki ügettek a folyó partra. Arnir megtorpant a fák takarásában. Egy szarvas ivott a folyónál. A lánynak olyan ismerős volt. Az állat felé fordította díszes aganccsal ékesített fejét. A fekete szemek, kérdően fürkészték. Ugyanaz a tekintett,ugyanazok a szemek, mint évekkel ezelőtt!. Képek villantak be a lánynak, arról amikor ez a szarvas mentette meg az életüket (szerk:. lásd Míriel nagyon titkos naplója). Lépdelésre sarkalta Arnirt, és lassan közeledett az állathoz. Leszállt a lóról, egészen közel merészkedett a vadhoz. Az csak állt, és figyelt. Egy karnyújtásnyi távolságra voltak egymástól, mikor ugyanaz a hang szólt a fejében mint régen: Tinwerín. Az állat, közel hajolt hozzá és Míriel fejében újra elhangzott: Tinwerín.

- Ki vagy te? - kérdezte suttogva a lány és belenézett a fekete szemekbe. Fejében hangzott a válasz: Itt az a kérdés, te tudod-e hogy kivagy. A folyó partra árnyék borult, a szél feltámadt. A szarvas feszülten kapta fel a fejét, és a lány háta mögötti erdőt kémlelte. Tinwerín ismételte újra. Izmai megfeszültek, és figyelt. A Míriel háta mögötti erdő fái megremegtek, és ropogva hullatták lombjukat valami hatására. Feketeség kúszott feléjük a semmiből. Tinwerín üvöltött Míriel fejében újra a hang, és a szarvas futásnak eredt. Míriel átnézett a válla fölött, és látta feléje nyújtózó sötét ködöt. Úgy tetszett mintha alakok lennének, kezek nyúltak a lány felé. Arnir élesen nyihogott föl. Míriel felpattant lova hátára, és követni kezdte az előtte szökellő szarvast. Csak az állatott látta, semmi mást. Nem nézett hátra. Egyszerre sikolyok tömege hangzott Míriel fejében. Nem tudta kik sikítanak. Arnir rohant, hogy lépést tudjon a vaddal tartani. Mögöttük a fák levelei feketék lettek, és valamelyik el is porladt. A fekete köd újabb fához ért, újabb sikoly a lány fejében. A fák sikítottak, segítségért rimánkodtak. A fejéhez kapott. A sikolyok között egy másik, sziszegés szerű hang szólt: Nem bújhatsz el!

Amikor felkapta a fejét, egy ismeretlen erdőrészen ügettek. A fák lombjai között átszűrődött a délutáni Nap erőtlen fénye. A fák ritkulni kezdtek,majd cserjék vették át a helyüket. A levegő érdekes, friss tömény virág illatot hozott. A szél leheletként suhogott a fák között, és futott tova a Köd hegység felé. Megszűnt a madár dal, megszűnt minden hang. Csend lett. Míriel megállította Arnirt. Fürkészően nézett körbe. Semmi mozgás, se hang. Hátra nézett, és az erdő sötétlett, most valahogy félelmetesen. Arnir vezényszó nélkül indult el, egyenesen előre. Hamarosan a cserjék is elfogytak, a föld megszakadt. Egy szakadék tátongott előttük. Mírielbe villámként csapott a felismerés. Az álom. A szakadék. Az árnyak. Az ösvény. A szarvas ott állt a szakadék peremén. Míriel és lova közelebb ment, és lenézett. A szakadék alját nem lehetett látni, mintha a semmibe nyúlt volna. A szarvas lelépet. Eltűnt.

Míriel bámulta azt a helyet,ahol az állat állt. Nem nem zuhant le, csak lelépet, és köddé vált.

- Arnir, most vagy soha - még egyszer vissza nézett a sötétlő erdőre, melybe most is úgy tetszett, ott gomolyog a fekete köd. Gazdája szavára a ló lelépet a szikla peremről...

                                                               ~~~

Sziasztok! Hát igen, itt a 17.fejezet! Kicsit megkésve, te itt van. Nem tudom,hogy ez mennyire lett jó, és mennyire tetszik nektek. Mert az első jó pár sort, úgy kellett kierőszakolnom magamból. Ha lassan és unalmasan indul,elnézést kérek. Fogalmam sem volt,hogyan is kéne elkezdeni...

 

 Olvasómnak egy nagyon nagyon nagy ölelést küldök, mert fejezetről-fejezetre követik az eseményeket!

Köszönöm nektek! : )

~Laeriel~

Eddig csak vágyálom, röpke képzelgés volt csupán....

Francba is az előzetessel! Úgyérzem ez azon részek egyike aminél az írónő sem tud előzetest írni.

Jó olvasást melon!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mindkettejük számára megszűnt a világ, elmosódott az idő. Csak egymást látták, semmi mást. Míriel érezte, hogy fülig pirul, és hogy meging a lábán a csók hatására. De Legolas erős kezei tartották, és nem engedték volna akkor sem, ha maga Morgoth fenyegetné.

A csók hosszú volt, csupán a levegője fogyott el mind kettejüknek.

- Le melon ( Szeretlek)- suttogta Legolas, és homlokon csókolta szíve választottját.

- Melidh nin? (Szeretsz?) - kérdezte remegő hangon Míriel, és a fiúhoz bújt. Kérdése úgy hangzott, mintha maga sem hinné el, hogy mi történt.

- Tancave!Le melithon an-uir! (Igen!És örökké szeretni foglak!) - a herceg beletúrt szerelme hajába és beszívta annak édes illatát. Majd így suttogott az aranyhajú fülébe:

- I thîr lín luitha nin.Miphil lín sui glî velui (Tekinteted megidéz. Csókod édes mint a méz)

- Le melon Legolas (Szeretlek Legolas)- súgta a lány is az éjszakába, és a szőke mellkasára hajtotta a fejét.

Mindketten hallgatásba burkolóztak, csak hallgatták egymás szívverését, és lélegzetét. Végül Míriel tolta el magától kissé társát, hogy a szemébe nézhessen. Kezét a nyaka köré fonta, úgy folytatta:

- Mióta érzel így, mond? - Legolas kisimított egy kósza tincset társa arcából, és így felelt.

- Emlékszel amikor legelőször voltunk itt? Akkor úgy éreztem,hogy megtaláltam a helyem, és azt aki mellett a helyem van. Te vagy éjjelem és nappalom, örömöm és bánatom Míriel. Te vagy a Napom és Holdam,életem és halálom. Te agy a mindenem - Míriel szeme könnyes lett, még senki sem mondott neki ilyen szépeket.

- Miért pont a nyolcas? - kérdezte újra és kivette hajából a rózsát. Az most más volt, szélei rózsaszínűek voltak, és a közepe már egészen fehér.

- Nyolc hónapja,hogy először néztem a szemedbe. Nyolc hónapja, hogy először találkoztunk - felelt mosolyogva Legolas.

- Hiszen az írás, az nem a te írásod volt. Nem egyezett a Lórieni leveleddel

- Ezt nem fogom elárulni - kuncogott a szőke - Eltetted a levelemet?

- Természetesen, féltve őrzöm, soha ki nem dobnám annak a levelét aki a szívemnek kedves - elmosolyodott és megpuszilta Legolas szája szélét. Ám a herceg nem elégedett meg a puszival. Még mielőtt a lány újra elhajolhatott volna tőle, újabb csókot lehelt a cseresznye piros szájra.

- Kitaláltam valamit... - suttogta társa fülébe a fiú.

- Mit? - kérdezett vissza Míriel, és megcirógatta kedvese arcát.

- Olyat amit még biztosan nem csináltál. Gyere! - fogta meg a lány kezét és lekezdte a vízesés irányába húzni.

- Hé! Legolas! Mégis mit akarsz? - kérdezte kicsit ijedten a lány.Míriel feltekintett a hatalmas víztömegre, amely zabolátlanul és gyönyörűen omlott alá.

- Leugrani - mondta meg végül tervét a herceg.

- Hogy tessék? - hitetlenkedett Míriel.

- Vezet fel egy faragott kő lépcső, és a víz sem hideg...

- A-a - ingatta a fejét Míriel - Ha annyira fürödni akarsz tessék, ugorj be itt - tárta kezét a tó felé.

- Abba mi a pláne? - mosolyodott el pimaszul Legolas, és elkezdte lerúgni a csizmáit. Majd levette ingét is.

- De... - mutatott magára Míriel - Ebben nem megyek.

- Nem is mondtam hogy abban - Legolas szájára kaján mosoly csúszott. De eléggé hamar lehervadt társa pillantásától - Bár ha nem vagy elég bátor hozzá... - piszkálta egy kicsit a vonakodó lányt.

Míriel felszegte a fejét, elfordult, és elkezdte kioldani ruhája fűzőjét. A sötétkék viseletnek először az öve landolt a földön, majd a fejdísz, és végül maga a selyem ruha omlott le a fűre. Nem pirulsz el... nem pirulsz el amikor megfordulsz. Nyugalom.- mondogatta magában a lány. Igaz, volt már olyan, hogy Legolas ing nélkül látta ( szerk.:sőt pont ő vette le...). Most az egyszerű top helyet, egy egybe részes pánt nélküli elöl fűzős fehér csipkés fehérnemű volt a ruha alatt.

- Ha nem akarsz jönni nem kell. De nincs mitől félned - lépett a lány mögé a herceg. Óvatosan átkarolta, és belecsókolt a nyakába. Érezte, ahogy a lány beleborzong, majd elhagyják a lábai, és csak az ő karjai óvják meg a földre rogyástól.

Míriel halkan sóhajtott egyet, és megpróbálta visszanyerni egyensúlyát.

- Megvan a gyenge pontod - mosolygott Legolas.

- A tied is meg lesz előbb-utóbb ne aggódj - Míriel hirtelen szembe fordult társával, orron puszilta.

- Aki utoljára felér, az teljesíti a másik egy kívánságát - kacsintott, és futva indult a vízesés oldalán végig futó kő lépcsők irányába. Párosával szedte a lépcsőfokokat. De így is látta, a mögötte, rohanó szőkét. A lépcső hosszú volt és csúszós, rendesen kifáradtak mire felértek. Míriel már látta a lépcső végét, ekkor egyszer csak előtte terem valaki, és nevetve nyújtja neki a kezét.

- Na ki az első? - kérdezte önelégült mosollyal Legolas.

- Nem ér! - húzta el a száját a lány. Elfogadta a segítő kezet, ami felrántotta a vízesés tetejére. Onnan, az egész erdőt belátták. Nyugatra terültek el a Köd Hegység ködbe burkolózó csúcsai, Keletre Rhún tengere háborgott, és Délre Mordor fenyegető hegyei magasodtak az ég felé.

- Gyere - húzta maga után Legolas. Kőről kőre ugrálva beértek a vízesés közepén magasodó sziklához. A szikla épp elég széles és hosszú volt ahhoz,hogy kényelmesen neki lehessen futni a lezúduló víztömegnek.

- Ööö meggondoltam magam - közölte Míriel mikor lenézett a szikláról. Halvány felhőréteg takarta a víztükröt, nem lehetett látni az alját.

- A-a - ingatta a fejét Legolas - Innen már csak egyenesen előre visz az út! - Társa szemébe nézett, és tetőtől talpig végig mérte. A fűző szépen kiemelte nőies mellkasát, és karcsú derekát. Hosszú lábait, és kecses kezeit is csak előnyösebb megvilágításba helyezte ez a ruha.

Míriel kicsit elpirult, látva,hogy a herceg szemei konkrétan rá tapadtak. Összefonta maga előtt a kezeit, és szúrósan Legolasra nézett.

- Khm...

- Öm..ö... sajnálom.... - kapta el a fejét Legolas.

- Most már kezdek elgondolkodni azon, hogy nem volt teljesen jó ötlet hagynom,hogy ellásd a sebem, akkor ott a folyóparton - pimaszkodott Míriel.

- Vissza éltem a bizalmaddal? Nem - forgatta a szemét Legolas. - És ha nem lenne mit nézni hidd el nem is nézném - Igazából csak akkor fogta fel,hogy mit mondott miután kicsúszott a száján.

- Te kis..! - Míriel egy vállba vágással jutalmazta a megjegyzést.

- Na de ugrunk vagy inkább lelöksz? - kérdezte nevetve a szőke. - Ülj fel a hátamra - mondta.

- Ez beleszámít a fogadásban lévő kérésbe? - kérdezte Míriel, és a fiú mögé sétált, majd felugrott a hátára.

- Csak szeretnéd - mosolygott rejtélyesen a herceg, és megfogta a lány lábait.

- Mehet? - kérdezte.

- Mehet! - lelkesült fel az aranyhajú. Legolas neki futott, majd a szikla pereméről ellökte magát. Mindketten önkéntelenül, de felüvöltöttek amikor zuhanni kezdtek. Pár másodperc múlva a tóba csapódtak.

Míriel mikor a felszínre bukott megrázta a fejét.

- Ez..ez fergeteges volt! Legolas, hol vagy? - nézett körbe a tóban.

- Bú! - bukott fel a lány mögött a keresett személy - Ugye,hogy jó volt? És még te nem akartál jönni.

- Ne ijesztgess...

- Na de mi is van azzal a fogadással - kapta az ölébe az aranyhajút.

- Félreértés elkerülése véget, szögezzük le a következőket: maradjunk bizonyos határokon belül, és nyaktól lefele tabu.

- Mint az a felező vonal az ágynál, mi? Azt hiszem, megtartom későbbre... - mosolygott rejtélyesen a fiú. Míriel haját a füle mögé hajtotta a haját, és megcsókolta. A lány a nyaka köré fonta karjait,és ha ügyetlenül is, de vissza csókolt.

Lassan kiúsztak a partra és tüzet gyújtottak. Hamar megszáradtak, és vissza öltöztek. Nemsokára Míriel Legolas ölében ülve nézte a lángok táncát.

- Mi lesz ezután? - kérdezte felpillantva kedvesére.

- Tán félsz valamitől meleth-nîn? - kérdezett vissza aggódva a herceg, és szorosabbra vonta karjait a lány körül.

- Az éj sem tart örökké, Legolas!És ha feljön a Nap, tán az éjjellel temetődik el ez a titok is?

- A titok együtt nyugszik a Holddal. De azok az érzések amik a titkot szőtték nem változnak

- És mi van ha? Ha ez az egész kiderül engem megöletnek, vagy a legjobb esetben száműznek

- De nincs mi van ha meleth-nîn.Ne félj amíg engem látsz, és azután se - megpuszilta aggódó társa feje búbját, és az ujja köré tekerte haja egyik aranybarna hajtincsét.

- Aludj kedvesem - suttogta, és halk sindarin énekbe kezdett. Míriel nem is próbált ébren maradni, befészkelte magát Legolas karjai közé, és lassan elaludt.

 

A kis eldugott völgyben, még a madarak is szebben köszöntötték a reggelt, mint az erdő többi részén. A Nap korongja ki-ki kandikált a fák közül, szétszórva sugarait a selymes füvű réten. A víz és a fák újra a régi színüket öltötték magukra.

Most kivételesen Míriel ébredt elsőnek. Óvatosan lehámozta magáról párja karjait, és szembe fordult vele. Cirógatni kezdte a szőke arcát, majd megpuszilta a homlokát.

- De szeretnék minden reggel így ébredni - nyitotta ki a szemét mosolyogva a herceg.

- Én meg minden estét úgy tölteni mint a tegnapit - mondta el a maga kívánságát is Míriel.

- Viszont, tessék felkelni. Vagy pedig itt hagylak - nógatta a földön fekvő társát, aki erre csak elnyúlt a füvön.

- Öt percet - kérte nevetve.

- Lusta népség - forgatta a szemét Míriel, és kezét nyújtotta a földön fekvőnek. Ám az egy nagyobb rántással, magához húzta a lányt.

- Maradjunk még - suttogta a fiú.

- Meddig? - kérdezte elmosolyodva az aranyhajú.

- Örökké - mondta Legolas, és egy rövid csókot adott társnője szájára. Végül Legolas beleegyezésével még dél előtt elindultak vissza fele. Most hátulról közelítették meg a palotát, hogy véletlenül se fussanak össze senkivel. Lassan közeledtek a királyi építményhez, egyikük sem akart sietni. Most Míriel Legolas mögé ült, így jobban tudott kapaszkodni. Az istálló felől hang foszlányok szűrődtek ki. Egy férfi és egy női hang. Vidámak voltak, a nő nevetett. Ismerős hangok.

A herceg megállította Berengurt, és hátraszólt Mírielnek:

- Figyelj csak, az ott nem a nővéred?

- De...de kivel beszél - hunyorított a két alak felé Míriel. A fák takarták őket, így biztonságosan leskelődhettek.

- El nem hiszed! - mondta nevetve Legolas - Bernirrel.

- Na hogy tessék? Ez nem igaz! - mosolyodott el a lány.

- Egy zacskó aranyba,hogy hamarosan egymásra találnak! - tette meg az első tétet Míriel.

- Tartom - egyezett bele Legolas - De ne feled,hogy a tegnapit én nyertem... én a helyedben elgondolkoznék azon,hogy akarok-e megint fogadni

- Ne bízd el magad - kuncogott Míriel, és megpuszilta társa fülének hegyét. Érezte, ahogy a fiú háta megvonaglik, és megremeg.

- Meg van a gyenge pontod! - közölte nevetve, és újabb puszit adott a hegyes fülre.

 Köszöntök mindenkit a mai  történelem órán, Én Miss Laeirel tanárnő vagyok. A mai napon a kedves vándorok megismerkedhetnek pár ténnyel,  történéssel, Középföldei legendákkal amik LEHET hogy fontos szerepet fognak játszani a jövőbeli történésekben.

I. Miért hangzik el Eru neve a közmondásokban Isten helyet ( pl:"Az Eru áldjon meg Legolas!")? Avagy ki is azaz Eru?

"Kezdetben volt Eru,az Egyetlen,aki Ardán Ilúvatarnak neveznek; s először az ainukat teremtette, a szentségeseket, akik gondolatának szülöttei voltak,s vele voltak mielőtt bármi mást teremtett volna. S ő szólt hozzájuk,dallamokat dalolt nekik; s azok énekeltek előtte, s ő boldog volt. [...]" - J.R.R Tolkien- A Szilmarilok (részlet)

Vagyis ő tulajdon képen az Isten.  Na de ebből a kis szövegből ötlik fel kedves,olvasóm fejében,hogy kik azok az ainuk, és mégis miért dalolásznak ők egy szakállas öregnek?

 

II. Kik is azok az ainuk?  Arda teremtése, és Melkor feltűnése.

ainuk=valák.  Egyszerű képlet,nem igaz?

Történet egyszer, hogy amint daloltak Iluvatar parancsára, formálniuk kellet egy Nagy Muzsikát. Melybe belesződték gondolataikat, vágyaikat. Itt kezdődött Melkor  és Iluvatar ellentéte (mert Melkor sokat akart...)Amikor vége lett a dalnak Eru (Iluvatar) megmutatta az ainuknak muzsikájukat egy látomásban. Csodás táj bontakozott ki a Semmiből. Ám csak látomás volt,  ezért Eru megteremtette Ardát, az ainuk otthonát.  A valák leszálltak Arda földjére, és munkába kezdtek, hogy megalkossák mindazt amit a látomás mutatott.  Küldetésük volt, hogy "berendezzék" a Földet az Elsőszülöttek  eljövetelére.   Lassan kezdet kivirulni Arda, de Melkor szívében irigység ébred.

" S akkor  Melkor látta a munka eredményét , s hogy a valák látható alakban járnak a Földön, világi öltözékben, amelyben szépek és fenségesek és dicsőségesek, s hogy a Földet kertté változtatták a maguk gyönyörűségére mert megfékezték vad viharait. S ekkor irigysége még nagyobbra nőtt;és ő is látható alakot öltött, ám a benne égő harag és gyűlölet miatt ez az alak sötét és félelmetes volt.[...]" - J.R.R. Tolkien- Szilmarilok (részlet)

Vagyis  Melkor mindennel keresztbe tett a valáknak ( ő maga is az volt csak  a rosszabbik fajta). Hát persze hogy elkezdtek  háborúzni, szépen csendesen de dúlt közöttük az ellentét.  Végül elkészült a Föld, Iluvatar gyermekeinek fogadására.

A vala királyok:  Manwe, Ulmo, Aule, Orome, Mandos, Lórien és Tulkas. (hatalmi sorrendben írtam le őket)

A vala királynék: Varda, Yavanna, Nienna,Este, Vaire és Nessa. (hatalmi sorrendben írtam le őket)

A fekete bárány: Melkor.

               A valákról röviden:

Manwe: Melkor után a leghatalmasabb.Arda minden szelének az ura. Parancsol a madaraknak. Varda a hitvese,  Oiolossén, ahol a csarnokaik vannak, ha egymás mellett állnak, Manwe távolabb lát bárki másnál, és Varda  tisztábban hall minden hangot.

Ulmo: A Vizek Ura. Vagyis a tengertől a legkisebb esőcseppig  minden víznek parancsol. Magányosan él, ritkán ölt alakot.

Aule: A Kovács. Ő az ura minden anyagnak amiből Arda készült. A törpök teremtője. Hitvese Yavanna.

A Feantúrok a szellemek Urai az ikrek:

(Általában lakhelyük nevén nevezik őket)

Námó (Mandos): Ő a Holtak Házának Őrzője, uralja a lelkeket. Arda Ítélet mondója. Társa Vaire.

Irmo (Lórien): Az álmok és a látomások Ura.  Kertjei Lórienben vannak, s szebbek minden más vidéknél, sok szellem lakozik bennük. Hitvese Este.

Tulkas: Erőben és bátorságban a legnagyobb, ő érkezett utoljára Ardára. Kedveli a birkózást ( és szereti beverni Melkor képét) Hitvese Nessa.

Orome: Gyöngébb Tulkasnál, de haragja félelmetesebb.Szereti Középföldét, sokszor jár a tündék és emberek között. Lova Nahar fehéren ragyog a napfényben, s ezüstösen az éjszakában. A kürtje a Valaróma, mellyel tanítja az állatokat  a Melkor elleni küzdelemre.  A kürt hangja akár a bíborszínű felkelő nap, és a felhőket hasító villám.(kedvenc elfoglaltsága orkokat és egyéb sötét teremtményeket vadászni)

Melkor: A fő gonosz, egykor a Hatalmasnak is emlegették. Hatalmas volt, hatalmasabb az összes valánál. S talán még most is az...Gőg és irigység jellemzi.

 

Varda: A Csillagok Királynője. Ő teremtette Középfölde csillagait, lételeme a fény.  Melkor főleg ezért is gyűlöli őt a legjobban. Iluvatar gyermekei hozzá fohászkodnak, és őt tisztelik a leginkább. Manwe társa.

Yavanna: A Gyümölcs Adó. Szívének minden kedves, mely él és növekszik Ardán Ő teremtette az Enteket. Aule társa.

Vaire: A Takács. Látja mindazt ami  valaha is létezett,és ezt szövi bele szőnyegeibe. Melyek elborítják Mandos idővel növekvő csarnokait. Mandos (Námó) társa.

Este: Sebek, és a bánat gyógyítója. Ajándéka a nyugalom. Lórien (Irmo) hitvese.

Nienna: A Feantúrok nővére ( Námó, Irmo/Mandos, Lórien). Jól ismeri a bánatot, és megsiratja Arda minden Melkor okozta sebét.

Nessa : Orome húga,friss és fürge lábú. A táncot kedveli , és az állatokat. Ám gyorsabb még a szarvasnál is.

Vána: Az Örök Ifjú. Yavanna húga, lába nyomán előbújnak a virágok és tekintetétől kibontják szirmukat.

 

 

 

III. Kik is azok a bizonyos szellemek akik Lórienben laknak? Egy kevés a maiákról:

A valákkal érkeztek a Földre. Őket szolgálják, hatalmuk kisebb. Középföldén kevés maia ölt a tündék és az emberek számára is látható alakot.

Iv. Kik is azok az Elsőszülöttek, és a Másodszülöttek?

Az Elsők: Nem mások mint a tündék. Valinorban minden szép volt és jó. Arda Tavaszát élte, de Melkor  átkelve az Éjszaka Falain Középföldére érkezett seregével  ( a valák nem is tudtak róla!) Melkor megostromolta  a valák erődítményeit,ledöntötte az oszlopokat.  A valák meg fékezni nem tudták, mert erejüket a Föld tomboló erőinek megfékezésére, és munkájuk megmentésére kellett akkor fordítaniuk. Véget ért Arda tavasza, a valál lakhelye elpusztult. (Almaren szigetén laktak). Ekkor teremtették meg Valinort a tengereken túl. Yavanna ekkor teremtette a két fát, Laurelint és Telepriont. Laurelin aranyban tündökölt, és Teleprion ezüstben. Varda csillagokat teremtett az égre, ez fogadta a tündéket. Az Elsőszülöttek, Ardára érkeztek így akikre nem talált rá Orome, azokat megrontotta Melkor sötétsége. Orome Valinorba vezette a tündéket.

A valák nagy erőkkel, de száműzték Melkort (később: Morgothként emlegették). Ám kiszabadult, és..na találjátok ki mi történt? Hát persze hogy feldúlta Valinort, és elpusztította  két fát! Na igen...de nem ez volt az egyetlen gond. A noldák fellázadtak, a valák ellen Feanor szavára. Apropó Feanor: ő csinálta a Szilmarilokat, amikbe a Két fa fényeit helyezte. Így azok maguktól is ragyogtak a sötét kincses kamra mélyén. Égették az árnyakat.  Na de: a noldák Középföldére érkeztek elhagyva Valinort. A Szilmarilokra most nem térnék ki;maradjunk annyiban,hogy tünde tündét gyilkolt miattuk, Morgoth fején is volt de végűl egy a tengerbe egy a tűzbe veszett ha jól tudom.

A Másodszülöttek: Miután a valák megteremtették a Napot és a Holdat, aztán érkeztek meg az emberek. ( a noldák "futása" előtt). Majd megalapították Númerort, és annak pusztulása után meg Középföldére érkeztek.

V. Az első Kor vége, Morgoth pusztulása:

Az Első Kor a Nagy Csatával ért véget, amikor a valák nagy erőkkel vonultak Melkor ellen, és kitaszították az Időtlen Űrbe. Onnantól kezdve a valák soha többet nem mentek Középföldére. Lassan a tündék, majd pedig az emberek vették át a hatalmat.

Aki szeretne többet tudni az Első Korról, az vegye kézbe Tolkien professzortól a Szilmarilokat!  Elregélik benne Beren és Lúthien történetét, A Nagy Csatát, Gondolin bukását, a noldák futását, és a szomorú eskünek és a testvér mészárlásnak is tanúi lehetünk.

                                                                                          ~~~

                Remélem, érdekesnek találtad a témát,és sok újat is megismertél!

                     Akár komentbe,akár az e-mail címemre várom a véleményed. :)  A 17. fejezet íródik,hamarosan jön! Addig is, szép napot és kellemes nyarat!

                                                                       ~Laeriel~

 

Kuukkuuccs! Most eléggé hamar jött az új fejezet, olyan friss, hogy még forró! Nem igazán tudok mit írni hozzá csak annyit:

 Kellemes olvasást barátaim!

~~~~

 

Árnyas fák ágai ringanak fölül

Lágy, friss szellő leng újra körül

Itt vagyok, itt vagyok haza értem!

Most valami mégis más, nem értem.

A rossz emlék jelét örökre viselem

Így legalább megismernek, ha egyszer elveszem

Telihold kél a csillagos égen

És valami mely eltemetve szunnyadt régen

 

 

A felderítő csapat épségben ért alkonyatra a palotába. Ott lassan szétváltak, Legolas az apjával, Míriel pedig a barátaival tartott.

Estel az ispotály felé húzta húgát.

- Azt hitted,hogy nem veszem észre? - kérdezte és a bekötözött karra biccentett.

- Mi történt? - kérdezte Ithil.

- Minden áron hallani akarjátok a mesét, igaz? - kérdezte kuncogva Míriel. Válaszként Estel kivételével mindenki helyet foglalt a Mírielel szemben lévő ágyon. Nővére eközben, finoman szedte le a kötést. És tett újat a sebre.

- Nos akkor, minden a csata közben kezdődött... - kezdett bele a mesébe az aranyhajú, amiben részletesen elmondta a küzdelmét a varggal, és azt,hogyan veszett a folyóba.

- Nem semmi! - biccentett elismerően Bernir. - Csoda, hogy még az alkarod a helyén van.

- És az is,hogy nem fulladtál meg - jegyezte meg Ithil.

- Van egy rossz hírem - mondta szomorú hangon Estel - A harapás, szépen gyógyul, de a hege megmarad.

- Semmiség! -legyintett Míriel - Köszönöm - egy puszit nyomott Estel arcára, és barátaihoz fordult.

- Majd holnap mesélek még, most ha megbocsájtotok, aludni térnék

- Ó hát persze, menj csak. Biztos fáradt vagy, de holnap délben, vagy akár reggel az istállónál találkozunk - kacsintott Ithil.

- Jó éjt - köszönt el Míriel, és maga mögött hagyta a társaságot.

- Jó éjszakát - köszöntek tőle kórusban.

***

Míriel némán lépdelt az alkonyat rózsás fényében. Varda csillagai az égre kúsztak, bár halványan de ragyogtak. Örült, hogy újra a palota zöld füvén sétálgathat, mert hát a barlang nem az ő világa. A főbejárat felé vette az irányt. Szinte nesztelenül lépdelt a füvön, csak a fák susogása zavarta az alkonyt.

Nem igazán találkozott senkivel sem. Biztosan az ebédlőben vannak - gondolta. Most nem is vágyott társáságra, csak arra hogy végre egy jót aludhasson a saját ágyába. Felment az ismerős lépcsőkön, és végig lépdelt a jól ismert folyosón. Lassan nyúlt a kilincsért, és halkan csukta be maga mögött az ajtót. Letette a fegyvereit, és csak ekkor tekintett az ágyra: egy szál vörös rózsa feküdt rajta, és egy kis boríték volt mellette. Kicsit félve de felvette a papírost:

Telihold oly közel már

Lesz ki az ezüst folyamnál vár

Kövesd a nyolcast amerre jársz

Kiderül, hogy miért és kire vársz.

 

Óvatosan letette az illatos papírt, és a kezébe vette a vérpiros rózsát. Az orrához emelte és megszagolta. Az illat akár a tavaszi harmat-gondolta, és újra beszívta a virág édes illatát. Álmodozva és a virág illatától megrészegülve nyúlt el az ágyon.

Ki küldhette? Csak nem...nem Ő? Nem nem az képtelenség... Hirtelen felpattant, és az íróasztalának fiókjából elővette a Legolastól kapott Lórieni levelet. Nem egyezik az írás. - szontyolodott el Míriel. - De akkor ki lehetett?

Egész este nem aludt, egyfolytában a levél járt a fejében. Emlék kép villant be neki a Lórieni látomásáról Galadriel tükrében.

És az az együtt töltött este is Legolassal amikor bedobta őt a vízbe. Meg a törpöknél történtek...

Nem tudom... semmit sem tudok. De...de bárcsak,bárcsak....

A rózsát beletette egy üvegpohárba és az ablakba tette. Átöltözött, a szokott kék ingbe, és aludni tért, magához szorította a levelet, és a rózsát nézve aludt el.

Reggel Míriel úgy kelt ahogy szokott, felöltözött, és elindult az ebédlő felé. Most nem annyian nézték meg, amikor belépett, de akadtak páran. Egyből észrevette barátait, és a kis ablak alatt elhelyezett asztalhoz sétált.

- Halihó! - köszönt, és leült nővére és Ithil közé.

- Jó reggelt! Kipihented magad? - simogatta meg arcát a nővére.

- Igen, tettre kész vagyok - válaszolt mosolyogva Míriel.

- Azzal lesz egy kis gond... - húzta el a száját a lánnyal szemben ülő Baran.

- Miért? - kérdezte Míriel és körbenézett a lesütött szemű társaságon.

- Tudod, nem régen a király úgymond felfüggesztett mint Legolas testőrét és mint határőrt a sérülésed miatt - magyarázta a szomorú helyzetet Bernir.

- És a világért sem akarlak idegesíteni de Galwor került ideglenesen a helyedre - közölte Ithil.

Míriel kezéből kiesett a mézes kenyér, és pár percig szólni sem tudott.

- Khm... - makacsolta meg magát, és próbálta leplezni csalódottságát - Értem.

- Még pár nap amíg a kezed rendbe jön, és akkor ott fogod folytatni ahol abba hagytad. Apropó!Reggeli után át kötözöm, szívesen látlak az ispotályban - próbálta vigasztalni húgát Estel.

- Ott leszek - mondta mosolyogva Míriel és meg próbált mosolyt erőltetni az arcára - És ti?Ti visszamentek a keleti határra? - kérdezte.

- Igen, de nem egész napra, délben már jövünk is vissza - újságolta Baran.

- Gondolom segítetek a vihar kárainak helyreállításában - vetette fel a gondolatot Míriel.

- Pontosan! - helyeselt Bernir. - Nem akarok ünnep rontó lenni, de indulnunk kell - mondta szomorú hangon.

- Menjetek csak! De ha késtek - lengette meg Estel a mutató ujját.

Egy gyors búcsúzás keretében szétváltak. A testvérek az ispotály felé vették útjukat.

- Míriel - szólalt meg Estel amikor bezárta maguk mögött az ajtót.

- Hm?

- Nem vagyok bolond, a karod túl jól el volt látva ahhoz,hogy Legolas csinálta volna. Ráadásul a semmi kellős közepén - tért a tárgyra a sötét hajú - Egyszóval, hol jártatok?

Míriel pár percig elfelejtett levegőt is elfelejtett venni.

- A pusztában - válaszolt hosszabb hallgatás után az aranyhajú.

- Míriel, látom amikor hazudsz. És most hazudsz - nézett mélyen a sötétkék szempárba, és újra megkérdezte: - Szóval, hol jártatok?

Míriel nem állhatta nővére pillantását, így kitört belőle:

- Dáinnál a Szürke hegység uránál. A törpöknél, akik tisztelik a dédnagymamánkat, és szívesen fogadtak, sőt még vezetőt is adtak hozzánk mielőtt ránk találtatok

- Sejtettem - bólintott Estel

- Erről kérlek ne mondj senkinek egy szót se! - kérlelte Míriel

- Ne aggódj, hallgatok. Csak nem szeretem ha hazudsz - simogatta meg az aranyhajú vállát Estel.

***

Amikor Míriel a frissen átkötözött kezével belépet a szobájába, újabb rózsa várta.

Ezt is az ablakba tette. Mire a hét elmúlt az ablakában hét rózsa virított. Mivel még nem állhatott szolgálatba, ezért főleg az erdőben sétálgatott, vagy a palota kertjében beszélgetett barátaival. A nővérével éppen egy fa alatt ültek és élvezték a szép időt.

- Figyelsz te rám?! - kérdezte Estel és meglengette kezét húga arca előtt.

- Hogy tessék? - riadt fel Míriel, és maga mellé tette a rózsát.

- Mit mondtam az elmúlt tíz perceben? - szögezte az álmodozónak a kérdést nővére.

- Öm... - Míriel lesütötte a szemét - Nem tudom - vallotta be őszintén. Amióta azok a bizonyos rózsák és levek megjelentek, napról napra egyre jobban belemerül az álmok, vágyak tengerébe. Újra a kezében forgatta a vérpiros virágot, csupán annyit látott,hogy nővére szája mozog.

- Ennyi! Míriel, térj vissza!Hahó! Föld hívja Mírielt! - egy csetintéssel újra elérte, hogy az aranyhajú rá figyeljen.

- Hogy tessék, mondtál valamit?

- Nem - forgatta a szemét Estel.

-Bocsánat

- Honnan van az a rózsa? Egész nap vagy azt szorongatod, vagy a hajadba van tűzve, mi olyan különleges benne? - Estel is a kezébe vette a virágot, és alaposan szemügyre vette.

- Semmi, semmi. És a... azon az erdőrészen találtam, ahol a szüleink elestek. Ezért olyan kedves - hebegte Míriel, de most is azon gondolkozott ki küldhette. Kicsit elpirult, szeme csillogott. Csak egyvalakitől szeretett volna rózsát kapni, de biztosra vette, hogy nem tőle jött. Álmodozni lehet nem igaz?

- ÓÓÓ! - szólalt meg hosszas hallgatás után Estel, és mosolyogva Míriel szemébe nézett.

- Mi "ó" ?

- Várod a szőke herceget fehér lovon! - vonta le a következtetést nővére.

- Szürke lovon - súgta szinte magának Míriel.

Amikor csak a rózsákra nézett, egy valaki jutott eszébe, akit már jó pár napja nem is látott. Elhatározta, hogy felkeresi Legolast. Legelsőnek az istálló felé vette útját.

- Halihó! -köszönt rá a háttal álló szőkére.

- Áh, Szervusz - fordult meg a herceg.

- Hova hova? - kérdezte Míriel.

- A szabad napomat töltöm, gondoltam kicsit kilovagolok - felelte Legolas és felült szürke lova hátára - Velem tartasz? - kérdezte és a kezét nyújtotta.

- Igen - mondta lelkesen Míriel és füttyentett. Ahogy már lenni szokott, Arnir ügetett elő a fák közül. Pillanatokon belül már az erdőt rótták.

- És milyen az új testőröd? - kérdezte az aranyhajú.

- Szörnyű - vallotta be merő egyszerűséggel a fiú - Fél napokig vagy néma,vagy pedig azt hallgatom tőle,hogy éppen kit győzött le és hogyan. Mikor jössz vissza?

- Hiányzom neki ez volt Míriel első gondolata amikor hallotta a mondatot.

- Már csak egy vagy két nap, Estel szerint. Bírd ki még egy kicsit - mosolyodott el, és társa szemébe nézett.

** mindeközben a palotában**

- Míriel hol van? - érdeklődött Ithil. Négyen (Baran,Bernir, Ithil, Estel) eléggé régóta keresték barátjukat, de sehol sem találták.

- Biztos kilovagolt, majd jön - válaszolt Bernir.

- Ti szoktatok születésnapokat ünnepelni? - kérdezte Estel. Mire a társaság nevetésben tört ki.

- Ha ünnepelnénk nem lenne akkora torta a földön amire ráférnének a gyertyák - kuncogott Ithil.

- De miért kérdezed? - kérdezte Baran.

- Mírielnek ma van a tizenkilencedik születésnapja - magyarázta Estel.

- Tényleg? Micsoda furcsa egybeesés, Legolasnak is ma van - szólt meglepődve Bernir.

- Érdekes, de ha már így összejött, mi lenne ha megünnepelnénk? - kérdezte Estel.

- Remek ötlet! - csapta össze a tenyerét Ithil.

- Benne vagyok! - mosolygott Baran.

- Ki nem hagynám - kacsintott Estelre Bernir.

- Én vállalom a díszítést! - lelkesedett fel Ithil, aki mindig is rajongott a művészetért.

- Én elmegyek egy pár új íjért az íjkészítőhöz, szerintem annak mind ketten örülnének. És beszerzek egy asztalt és székeket - ajánlkozott Baran.

- Akkor mi Bernirrel elintézzük az ételt és az italt - biccentett a nyomolvasó felé Estel.

- Remek! - csapta össze a tenyerét Bernir. -Tudok egy jó beszerző helyet.

- A folyó parti tisztáson találkozunk este. Ott lesz megtartva, mindenkinek megfelel? - kérdezte végül Estel. Mire a csapat egyhangúan bólintott.

- Akkor sok sikert! - mondta ki a végszót a sötét hajú. Szét váltak, mindenki ment a maga dolgára. Ithil a kertbe virágokért, és a szabóhoz szalagokért. Baran az étkezőbe székekért és asztalért, majd az íjkészítőhöz ment és leadta a "rendelést". Mindeközben Estel és Bernir :

- Mi az a jó beszerző hely? - tudakolta Estel.

- Pince - válaszolt szűk szavúan vigyorogva Bernir.

- Hogy tessék?

- Igen igen a boros pince. Nyugalom nyugalom, semmi gond nem lesz - nyugtatta a nyomolvasó látva a nő arcát.

- Te meg akarod lopni a királyt? - kérdezte fojtott hangon, elhűlve Estel.

- Csak kölcsön veszek két üveggel, nem veszik észre - legyintett kuncogva Bernir.

- Meg áll az ész - forgatta a szemét Estel. Kicsit furcsa volt neki a nyomolvasó természete, olyan oldott, olyan vicces.

- Viszont ha a borral megvagyunk benézünk a konyhába is - mondta a terv második lépését Bernir.

- Ez nekem sok. Ha már itt vagyunk miét nem megyünk egyenesen a kincses kamrába? - kérdezte nevetve Estel.

- Nem rossz gondolat - felet mosolyogva Bernir, és elindult a pince bejárata felé.

- A terv, te őrt állsz és szólsz ha jön valaki - suttogta a fiú, és befordult egy szűk kis mellék folyosóra. Ott elmozdított pár követ és egy ablak nyílás szerű valami felé biccentett.

- De mit keresünk itt? - kérdezte Estel.

- Pszt! - intett csendet Bernir,majd megfogta a nő kezét és maga után húzta. Mind kettejük csizmája halkan koppant a boros pince padlóján.Köröskörül hordók terültek el, és a terem végén üvegek szépen sorba rakva. Estel szótlanul a hatalmas hordók között lopózó Bernir mögé osont. Egyszerre lépések hallatszódtak, nem is olyan távol tőlük.

- Pszt!Bernir őrök! - suttogta fojtott hangon Estel. A fiu felkapta a fejét, és egy sötétebb boltív alá rántotta a lányt, még mielőtt a léptek gazdái észrevették volna. A boltív nem volt elég tágas ahhoz hogy két ember egymás mellett elférjen, így Bernir Estelel szemben húzódott meg. Ujjával csendet intett, és várta amíg a lépések halkulnak. Talán csak most vette igazán észre "bűntársa" tiszta zöld szemeit, és meggy piros száját. Csupán az zökkentette ki, hogy a lépések elhallak.

- Tiszta a levegő - suttogta Estel. A fiú bólintott, és tovább osont a palackok felé. Majd levet kettőt amit a legjobbnak talált, és már indultak is vissza felé. Újabb kopogás, erre már szedték a lábukat. Először Bernir mászott át a nyíláson, és átvette a palackokat. Majd Estelt segítette át, aki sikeresen megcsúszott és a fiún landolt. Önkéntelenül is de mindketten elpirultak. Estel rendkívül zavarba jött, hiszen amikor először találkoztak, már akkor megkedvelte a fiút. De látta, hogy nincs egyedül...

Hirtelen a fiú barna igéző szemeitől elszakadva pattant fel, és kapta fel az üvegeket.

- Siessünk - mondta, és az egyiket bedugta a köpenye alá.

- Most jön még a java - mosolygott Bernir, és ő eltette a másik üveget. Mindketten futásnak eredtek, és csak az udvaron lassítottak.

- Ez.. fergeteges volt - nevetett Estel. - Mikor ismételjük meg?

- Amikor csak akarod - mondta Bernir és megállt egy kis piros levelű bokornál. Mindketten beletették az üvegeket, és a konyha felé indultak.

- Mi a terv főnök? - kérdezte már jóval oldottabb hangulatban Estel.

- Álruha - mosolyodott el a fiú.

- Minek öltözünk?

- Te minek öltözöl - bökött a nőre a nyomolvasó, és befordult egy szobába. Ott sorra fehér kötények, és kendők sorakoztak. Levett egy kötényt, és egy kendőt, majd Estel kezébe nyomta.

- Szakácsnak - mosolyodott el megint.

- Ez nem igaz - kuncogott Estel. Pár pillanattal később már álruhában, kosárral a kezében pördült be a konyha ajtaján. A helységet finom illatok árasztották el, a nő arra következtetett, gyümölcs leves fő nem sokkal arrébb. Ám őt most főleg a sütemények érdekelték.Tündék sora sürgött a konyhában, ügyet sem vetettek rá. A fehér kötényben és kendőben, mindenki ugyanolyannak tűnt.

Benézett egy függöny mögé ahonnan csoki illat árad. Ott egy kocsin szépen lerendezve álltak a különféle sütemények, és a tetején egy gyümölcsös csoki torta. Szemrebbenés nélkül minden süteményből elvett négyet-ötöt, végül pedig a tortát helyezte bele a kosarába. Ekkor egy mély hang szólalt meg mögötte:

- Azokkal mit csinálsz?

- A királynak és a fiának lesz, azt mondták ünnepelni szeretnének - hazudta a nő.

- Vagy úgy! - kiáltott fel a magad barna hajú tünde. - Vigyél amennyi kell, de aztán gyere mert szükség van rád.

- Értem. - hadarta Estel, és gyors léptekkel kiosont a konyhából, még pár szendvicset is összeszedve. Amint kiért úgy dobta le magáról a kendőt és a kötényt, majd a szerzeményét felmutatta Bernirnek.

- Remek munka! Legközelebb is magammal hozlak! Na de gyere, már dél van. Nehogy lekéssük az ebédet - Átvette a kosarat, és kifele menet a borok mellé rakta, majd az ebédlő felé vették az irányt.

Talán az este volt a legszebb a Bakacsinban, ilyenkor élénkültek fel a tücskök és még pár madár. A levegő mintha megújult volna, és a tavaszi szél lágyan lengedezett. Míriel izgatottan nyitott be a szobájába, ám most az ágyán nem volt se rózsa se üzenet. Csak a függöny volt elhúzva amint besütött az ezüstösen ragyogó telihold. Az ég tiszta volt, és csillagos. Kinézett az ablakon, a rózsákra.

- Telihold! - lelkesedett fel. Ám alig,hogy eligazgatta a rózsákat, Estel kopogtatott az ajtaján.

- Szervusz, ráérsz egy picit? - kérdezte belibbenve a szobába.

- Persze, mond csak mi a gond? - fordult az érkező felé Míriel. Ám nővére hirtelen befogta a szemét.

- Lesni nem ér - mondta nevetve és kivezette húgát a szobából, majd át a rétre.

- Mi ez hova viszel?

- Majd meg tudod - kuncogott a nővére, és elvette húga szeme elől a kezét.

- Meglepetés! - kiáltották négyen kiugorva a bokrok közül. A kis tisztáson lampionok égtek, a fákon apró díszek és virágok lógtak. És középen egy asztal állt, megterítve és telis- teli süteményekkel. Míriel szeme tágra nyílt a meglepetéstől, de látta, hogy nem ő az egyetlen. Ugyanis Legolas is ott állt csak ő az asztal másik oldalán.

- Boldog születésnapot - ugrott a nyakába Ithil

- Ezt mind ti szerveztétek? - kérdezte csodálkozva Míriel.

- Igen, csak nektek - mosolygott Bernir.

- Nekünk? -kérdezett újra az aranyhajú.

- Valaki ezeregyszázegy éves lett - intett Legolas felé Baran.

- Igazán nem kellett volna - nézett körbe a herceg.

- Dehogy nem! - mondta Míriel. - Boldog születésnapot - hirtelen megölelte a fiút.

- Viszont - Legolas kicsit meglepődött, de megsimogatta az aranyhajú hátát.

Az este további része nevetéssel és beszélgetéssel telet. Estel és Bernir elmesélte honnan is szerezték a tortát, és a bort. Mindenki ivott egy-egy kortyot belőle, még kis tartózkodás után Míriel is.

- Na de most! - csapta össze a tenyerét Ithil - Egy kis apróság - majd felnyitott egy dobozkát amiben egy egy zöld-ezüst ezüst levél alakú bross feküdt. Mindkét ünnepelt mellényére feltűzte, majd elégedetten bólintott. Ezután Baran lépett elő, és átadta a két ezüstözött íjat, és a hozzá tartozó nyílvesszőket.

- És most én jövök - állt fel Estel, és először Legolashoz lépett. Egy kést vett elő, minek markolatán egy zöld kő kapott helyet.

- Nagyon köszönöm! - mondta Legolas, és elvette a kést.

- És neked drága húgocskám - Egy dobozból, szépen felemelt egy sötétkék ruhát, melyet apró gyöngyök díszítettek, elől fűzős volt, a fűző szálai ezüstösen csillogtak. A fa dobozban, még helyet kapott egy ezüst öv. és egy fejdísz is.

- Estel, ez gyönyörű! - hüledezett Míriel, és a kezébe fogta a ruhát, magához mérte.

- Na próbáld fel! - nógatta Estel. Erre a kijelentésére, Ithil befogta az ikerpár szemét, és Legolas elfordult. Míriel Estel nógatására bevette magát a bokrok közé, és pár perc múlva kilépett a tündöklő ruhában.Míriel többi ruhájánál egy kicsit mélyebb volt a dekoltázsa, és a fűzők kiemelték alakját. A szabása a Galadrieltől kapott ruháét követte, ujjai a földet súrolták.Estel a hajába tűzte a fejdíszt, és eligazította a ruha szoknyáját.

- Mese szép - mondta és végig mérte kishúgát.

- Köszönöm -  mondta az aranyhajú.

- Illik hozzád jól áll - helyeseltek a többiek is. Talán csak egyedül Legolas nem tudod szólni, a tátott szája miatt.

- Mindenkinek nagyon de nagyon köszönünk mindent! - Újabb csoportos ölelés következett. Baran, egy pár barátját is beszervezte, így kellemes zene szólt. Először Baran és Ithil kezdek el táncolni, majd pedig Bernir kérte fel Estelt.

- Szabad lesz? - nyújtotta a kezét Míriel felé Legolas. Erre a lány csak elmosolyodott, és elfogadta a felkérést.

- Nagyon rosszul táncolok - vallotta be az aranyhajú.

- Majd vezetlek - Legolas közel húzta magához, egyik kezét a lány derekára, a másikat a vállára tette, és lassan táncolni kezdtek. Végig egymás szemébe néztek, mintha csak próbálták volna kifürkészni a másik titkait. Amikor lassúbb lett a zene üteme, Míriel Legolas vállára hajtotta a fejét, úgy folytatták a táncot. Mindkettejük szíve hevesen vert, és kezük izzadt. Ám abba maradt a zene.

Egy utolsót koccintottak, és elsőnek Legolas távozott, majd Estel, utána Míriel Ithil és Baran.

Míriel nővérével ment egy darabig, majd a lépcsőnél elváltak. Már csak pár őr járőrözött a folyosókon, a palota népe aludt.

Az aranyhajú némán lépkedett a folyosón,lépteit visszaverték a kő falak.Benyitott a szobájába. Elsőként lerúgta csizmáit, és az ágyához lépett.A helyiség ezüstös fényben derengett, csak a Hold fénye sütött be rajta. Egy alakot rajzoltak ki a telihold sugarai, az ablak előtt állt.

Míriel hátrahőkölt az alak láttán, és a csizmájába rejtetett(kivételesen oda dugta el) tőrért nyúlt.

- Héh, szerintem arra nem lesz szükség - szólt egy oly ismerős hang.

- Legolas?! Te mégis mi a fenét keresel itt?! - háborodott fel Míriel és az ágyra dobta a tőrt.

- Halkan! - szólt rá a fiú és megfogta a lány karját és az ablak felé húzta.

- Mit csinálsz? - kérdezte most már suttogva Míriel.

- Pszt - intett csendet újra mert hallotta az ajtó előtt elhaladó őr lépteit. Előhúzott egy fekete kendőt, és bekötötte a lány szemét.

- Mit tervezel? - hangzott az újabb kérdés a zavarba jött lánytól.

- Bízol bennem? - kérdezte Legolas, és szélesre tárta az ablakot.

- I-igen - felet Míriel. Érezte hogy Legolas segít neki fellépni az ablakpárkányra, majd elkezdi balra húzni, amíg lába egy újabb párkányt nem ér.

- Tapadj a falhoz - suttogta Legolas, és lassan elkezdte társát végig vezetni a keskeny párkányon.

- Ez őrültség - mosolygott Míriel, és próbált nem leesni. Nem sokat mentek, és kiszélesedett a párkány. Itt már biztonságosan elfértek egymás mellett. Legolas elővett egy hosszú bőr csíkot, és átvette a felettük kifeszített drót felett.

- Míriel, most le fogunk csúszni egy dróton. Kapaszkodj amíg nem érzed, hogy földet érünk - magyarázta a herceg.

- Tessék? Csúszni, kötélen? De hova? - tett fel újabb kérdéseket a lány. Azért kezeit a herceg nyaka köré kulcsolta.

- Majd meglátod! Kapaszkodj - azzal elrugaszkodott a tetőről. Jó pár méter magasan volt, így egészen az erdőig ért a rögtönzött "kötélpálya". Míriel Legolas mellkasába fúrta a fejét, és olyan erősen kapaszkodott, amilyen erősen csak tudott. Amikor érezte,hogy végre földet érnek, fellélegzett. Egy vastag törzsű fán kötöttek ki.

- Na látod nem is volt olyan vészes - kuncogott mosolyogva Legolas.

- Áh... - forgatta a szemét a kendő alatt a lány. A herceg segítségével, sikeresen lemászott a fáról, de a kendő továbbra is a szemén volt.

- De hova hoztál? - kérdezte Míriel.

- Még nem érkeztünk meg - mondta Legolas, és megfogva az aranyhajú derekát, felültette Berengur hátára. Majd ő is mögé ült. Míriel most kénytelen volt féloldalasan ülni, kapaszkodni semmibe sem tudott, így hátra dőlt. Érezte, hogy ügetésbe kezdenek, majd vágtába. A fekete kendőn nem szűrődött át semmi fény, de Mírielnek így is ismerős volt az út. Berengur lassított, majd megállt.

- Megérkeztünk - suttogta a fülébe Legolas, és lesegítette a lóról. Míriel talpa ismerős füvet tapintott, az illatok ismerősen szálltak a széllel. A kendő hamarosan lekerült a szeméről. Azon a tisztáson álltak amit Legolas mutatott neki. Most is gyönyörű volt, de valami megváltozott. A vízesés királykék színt öltött a tóval együtt. A fák ezüst színben úsztak, és apró szentjánosbogarak szórták tele a rétet aranyló fényükkel. A csillagok sziporkáztak az égen, és telihold korongja tisztán tükröződött a tóban.

- Legolas ez...

- Gyönyörű - fejezte be a mondatát a fiú, és szembe fordult a lánnyal. - De a te szépségedet meg sem közelíti - elővette a nyolcadik rózsát, és Míriel hajába tűzte. Egyik kezével végig simított a lány arcán. Bele nézett a gyönyörű szemekbe, a másik kezével a derekát kulcsolta át,gyengéden magához húzta, és megcsókolta.

~~~~~

 

                                                     Remélem tetszett a fejezet! Egy olyan dolog történt meg, amit már                 mindannyian vártunk ! Kommenteljetek kérlek, mert így nem tudom, hogy mi tetszik és mi nem. Írjatok véleményt nyugodtan nem harapok! :)